Szelényi Ödön szerk.: Theologiai Szaklap 14. évfolyam, 1916 (Pozsony)
Könyvismertetés - Rátz Vilmos: Dr. Takács Menyhért, Az evangelium bölcselete
74 Könyvismertetés. 74 világ helyzetét és milyen kétesértékíiek bizonyultak mindazok a következtetések amelyeket a háború előtti világhelyzét megítéléséből vontunk le. Szerzőnk szemléltető képét adja a katholikus misszió legújabban végzett munkájánk, beszámol a katholikus egyház eddigi sikereiről, áldozatkészségéről. Külön fejezetet szentel a hit „pionérjai" magasztalásának. Szól aztán még a misszió és civilizáció, a misszió és iskola, a misszió és gyarmatpolitika egymáshoz való viszonyáról. Könyvének első lapjától az utolsóig rólunk, protestánsokról is megemlékezik. Elismeri, hogy a protestánsok missziói munkája a 19. században nagy eredményeket ért el. Sőt attól tart, hogy ha a katholikus misszió nem részesül a közel jövőben nagyobb anyagi támogatásban, akkor a protestáns misszió több helyütt háttérbe fogja szorítani. Szerzőnk szerint ugyanis a missziói munka sikerének titka: a pénz. A protestántizmus csak „mesés összegekkel" tudta elérni azt, ainit eddig elért. A katholikus missziót hódító útjában csak az „anyagi viszonyok elégtelensége" tartóztatja föl. Persze ellenkezésbe jut ő magával mikor egy helyütt azt mondja: S legyenek bár a protestáns missziónak túlcsapó anyagi eszközei, ezzel az áldozatkész Krisztus szeretetétől edzett felebaráti szeretettel versenyezni nem fog tudni soha." A punktum saliens tehát még sem a pénz, hanem a krisztusi szeretet. Nem tételezhető fel, hogy a protestáns missziónak túlcsapó (?) anyagi eszközei, a krisztusi szeretet forásából sarjadnak? Az som ál!, hogy a protestáns misszió sikerének másik tényezője „az államhatalom támogató karja." Szó sincs róla, bizonyos misszió területeken (angol) az államhatalom támogató karja" is nagy szerepet játszott, de pl. a német misszió csak ujabban élvezte ennek a karnak támogatását. Az persze a protestáns missziónak minden barátjának fáj, hogy „a protestáns missziók nem rendelkeznek kellően képzett missziósokkal." Van képzett misszionáriusunk sok, de nem elég. De vájjon a katholikus misszionáriusok mind „kellően" képzettek? Ha a protestáns miszsziók eredménytelenségének egyik okát abban látja, hogy „a protestánsok nein tudnak úgy alkalmazkodni a pogányok felfogásához és szokásahoz mint a katholikusok" úgy ez a protestánsokra nézve inkább dicséret mintsem vád. Végül megemlíti még, hogy nálunk nincs rncg ciz egységes vezetés. Ez a megjegyzése helytálló ugyan, de nem tartom féltétlen veszedelemnek. A protestánsokról azonban, mégis elismeri, hogy „közöttük is számos ieikes férfiú küzd a kereszténység előhaladásáért." Ezzel az elismeréssel szívesen adózunk a katholikus missziónak is. Csak kár, hogy az egyik kezében kardot villogtat, inig a másikkal a keresztet mutatja. Rátz Vilmos. Dr. Takács Menyhért: Az evangélium bölcselete. Vallásfilozófiai tanulmány. Budapest 1914. A Szent-lstván-Társulat kiadása. 62 lap. Ára?
