Szelényi Ödön szerk.: Theologiai Szaklap 14. évfolyam, 1916 (Pozsony)

Kiss Jenőtől: Az antihellenistikus apológia az őskeresztyén egyházban Quadratus-tól Lactantiusig

48 Kiss Jenő. mondja: a keresztyénség tudományos védelmezését a pogányok kevésre becsülik, hiszen elvakultságukban még saját iróik ellen is állást foglalnak, ha azok valamiképen a bizonyítás közben a keresztyén apologetikához közel jutnak

1 (1.) Ezért a keresztyén hit védelmezésénél a főfeladatot abban látja, hogy a jogtalan gyanúsításokat kereken visszautasítsa, a keresztyének ártatlanságát nyilvános és magánéletükre vonatkozólag védelmezze, s csak azután mutassa ki a keresztyén hit elsőbbségét a bálványimádással, szemben. Korábban ő is azok sorában volt, akik a keresztyéneket kinevetik: haec et nos risimus aliquando. (Ap. 18) Peccator omnium notarum cum sim (De poena 12), de az írás megismerése után keresztyénné lesz, különösen az utolsó Ítéletre vonatkozó részeinek a meggondolása után:... nos, . . . qui ad istam disciplinain metu praedicati iudicii transvolamus (De test. an. c. 2). Apológiáival tehát csak a figyelmet hívja fel a keresztyének ügyére; mert ha egyszer a figyelmet felhívta rá, úgy az emberek kényszerítve érzik magukat arra, hogy megvizsgálják, mi rejlik tulajdonképen mögötte, miután megvizsgálták, készséggel fogadják azt el, és szenvednek önként, hogy Isten kegyelmét teljesen elérjék'

2. (Ap. 51.) Bár állásfoglalása a filozófiával szemben nem barátságos, de nem is ellenséges, mint Tatiáné. Gyakorlatias gondolkozásánál fogva hangsúlyozza, hogy az élet a próbakő, amely a filozófia és keresztyénség értékét megmutatja, és az élet a keresztyénség mellett dönt. A keresztyén igazság az élet igazsága (46) azért fájdalmas iróniával mondja: ők az okosak, mi a balgák, őket tisztelik, minket gúnyolnak ki, sőt büntetnek meg; de feltéve, hogy az általunk védelmezett tanok csakugyan hamisak volnának, ha puszta képzelődések is, úgy mégis szükségesek; ha balgatagok is, de hasznosak, mert hiszen követőiket arra kényszerítik, hogy jobb életet folytassanak

3. (49.) A keresztyén igazság hasznára van követőinek, mert erkölcsi erőt kölcsönöz nékik, úgy, hogy életük majdnem bűnnélkülinek tekinthető. (49, 50) Bizonyos megegyezés elméleti téren nem tagadható a filozófia és a keresztyénség közt; a filozófusok is megtalálják néha az igazságot, amint hogy arra néha véletlenül is rájuthatunk. Viharban, amikor az ég és föld jelei nem láthatók, néha csodás véletlen folytán is eljutnak a hajósok a kikötőbe, néha vaktában is megtalálható a be- vagy kijárás (De anima c. 2). Sőt tovább menve a filozófusok és költők, és általában a világi tudomány 1 . . . Sed ne suis quidem magistris alias probatissimis atque lectissimis fide inclinavit humana de incredulitate duritia, si cubi in argumenta christianae defensionis impingunt. . . . - Quis enim non contemplatione eius concutitur ad recjuirendum, quid intus in re sit? quis non, ubi requisivit, accedit, ubi accessit, pati exoptat, ut totam Dei gratiam redimat. 3 Ilii prudentes, nos inepti, Ilii honorandi, nos irridendi, immo eo atnplius et puniendi. Falsa sunt, quae tuemur . . . attamen necessaria; inepta, attamen utilia, siquidem meliores fieri coguntur, qui eis credunt.