Szelényi Ödön szerk.: Theologiai Szaklap 14. évfolyam, 1916 (Pozsony)

Kiss Jenőtől: Az antihellenistikus apológia az őskeresztyén egyházban Quadratus-tól Lactantiusig

46 Kiss Jenő. hozzáteszi, még nem döntött minden kérdésben, s véleményét még több dologra vonatkozólag fenntartja (40). Azután Octavius példája, aki korábban szintén pogány volt, mutatja, hogy Minucius felfogása is megegyezik az eddig helyesnek találttal. Korábban, szellemi elvakultságának és balgaságának idején Octavius is azt hitte, hogy a keresztyének törvényellenes módon viselkednek, de most csodálkozik azon, hogy akik ilyen hireket terjesztenek, a dolgok valódi állását nem vizsgálják meg

1. (28.) Ő tehát megvizsgálta a dolgokat, a keresztyénségről akarván egyet mást megtudni, a keresztyénséghez fordult. Mindezek alapján bátran sorozhatjuk Minuciust is az eddigi felfogás hivei közé. A filozófiára vonatkozólag Cecilius felveti a kérdést, hogy vájjon jogosult-e a bizonytalan kutatás minden ember számára. Felfogása szerint, amennyiben positiv eredményekre nem juthatunk, a kutatást hagyjuk a filozófusokra. A világon minden bizonytalan, és a legjobb esetben is csak valószínűségi ítéleteket alkothatunk, ezért nem szabad valamely véleményt vakon elfogadnunk; mégis fájdalommal kénytelen látni, hogy egyszerű, tanulatlan emberek ítéletet mondanak a legnehezebb problémákról, holott az évszázados kutatás és számos filozófiai iskola nem jutott e tekintetben egyhangú eredményre, ami érthető is, mert az isteni megismerés és az emberi középszerűség közt igen nagy különbség van. És mivel nem tudjuk, hogy mi van az ég felett és a föld alatt, elégséges, ha meg maradunk a régi princípium mellett ismerd meg önmagadat

2 (c. 5.) Aki minden áron filozofálni akar, az menjen Sokrateshez, akitől megtanulhatja, hogy önmagunkon kívül mást nem ismerhetünk meg. Annak a beismerésében, hogy semmit sem tudunk, éri el az emberi filozófia a tetőfokát. Annak a bölcsnek volt igaza, akit egy király az igazságra vonatkozólag megkérdezvén egy napi gondolkozási időt kért, majd a határidő leteltével új haladékot, míg végül bevallotta, hogy minél tovább gondolkodik a kérdésről, annál nehezebbnek tűnik az fel előtte. O (Cecilius) is ezen a véleményen van: ami bizonytalan, azt tegyük félre, és amiben nagy filozófusok sem tudtak megegyezésre jutni, azt ne akarják egyszerű emberek könnyelműen elintézni

3. (13.) Ezen felfogás ellenében amely a keresztyéneknek a filozofálást meg akarja tiltani, Octavius mindenek előtt azt hangsúlyozza, hogy a kutatás szabadsága minden embert megillet, mert hiszen ter1 Quam autem iniquum sit, incognitis et inexploratis iudicare ... et nos enim idem fuimus ... et sentiebamus Quasi, Christiani monstra colerent. 2 Omnia in rebus humanis dubia, incerta, suspensa . . . itaque indignendum omnibus . . . audere quosdam, et hoc studiorum rudes . . . certum aliquid de summa rerutn ac maistate decernere de qua tot omnibus saeculis sectarum plurimarum usque adhuc ipsa philosophia deliberat . . . absit ab exploratione divina humana mediocritas . . . satis^ue nosmetipsos familiarius noverimus. 3 . . . eius viri . . . nota responsio est: quod supra nos nihil ad nos . . . mea quoqe opinione, quae sunt dubia, reliquenda sunt. ^