Szelényi Ödön szerk.: Theologiai Szaklap 14. évfolyam, 1916 (Pozsony)

Kiss Jenőtől: Az antihellenistikus apológia az őskeresztyén egyházban Quadratus-tól Lactantiusig

Az antihellenistikus apológia az őskeresztyén egyházban Quadratustól Lactantiusig. Athenagoras. Főművének (-pecjjíeía vepl yp'.a-tavwv) címe szerint Marcus Aurelius császárhoz fordult, hogy kérőiratában (supplicatio) a keresztyének iránt jóindulatra hangolja. Műve folyamán sehol sem beszél korábbi életéről, de a cím: Athenagoras, a keresztyén filozófus, valamint a klasszikus irodalom alapos ismerete (az egyébként nem hosszú Apológiában 55-ször idéz görög költőket és filozófusokat), végül a görög filozófia iránt való barátságos magaviselete mutatják, hogy korábban, megtérése előtt művelt pogány volt, aki csak későn lett keresztyénné, hogy milyen uton nem mondja meg, amennyiben azonban a császárt a szentiratokhoz utalja, amennyiben hangsúlyozza, hogy onnét kell meríteni, ahonnét vallási tekintetben egyedül jogosult az ismeretszerzés - mert Istenről csak Istentől lehet tanulni

1 (9 f.) — valószínű, hogy az írás révén. Felfogása szerint az apologetikának feladata elsősorban, hogy visszautasítsa azon rágalmakat, amelyek alapján méltatlanul tekintik a keresztyéneket erkölcstelen, államellenes embereknek, azután hogy ezzel szemben a dolgok igazi miben létét feltárja. Kettős célt akar így elérni: egyfelől a császár végre megfogja ismerni a keresztyének ügyét, másfelől épen ennek következtében a keresztyéneknek nem kell a méltatlan szóbeszéd miatt ártatlanul szenvedni

2. (2) Ezért szükségesnek véli, hogy a legészellenesebb támadásokra is válaszoljon, hogy így még csak a látszatát is elkerülje annak, mintha a keresztyén vallás a bizonyítékok hiánya miatt nevetséges és maguk a vádak igazak volnának. (4.) De elméleti szempontból is szükség van apologetikai működésre. Mert amint a „Halottak feltámadása" (~£p: ávaa-acjáot); váxpwv) című művében kifejti: mindenféle felfogás és tan, amely az objektiv igazságról szól, csakhamar hazug hozzátételekkel (tí '|e05o;) bővül, amelyek a hazugság terjesztését tették főfeladatukká az igazság elnyomhatása végett

3 (De resurrectione. c. 1.) Ez a körülmény okozza a véleményeknek olyan nagy ziirza. . vojií^u) y.ai ö|iä; . . . o'x/. "fS'fovívat G'j-í tmv Mcoaéo); . . . y.al zt7>v Xoítimv íipoiprjitöv . . . a'j-fxp^aajiivo'j zo'i j:vs\>|ia70; wjsl -/.at i'iXr-í^ ä'jXiv iTtrcvs'jaai. 2 . . . ú|i£t; TS -fáp o'j -pó; ä-fvoia; :.;a;iapT>; jSte y.al • • • T-a'J3Í|isO-a 3 . . . bízó TMV TY]V SY.9-3J(IOV AZSPXV i-i ÍÍA^O-OP^ -CF/; aXifjO-sia; ~.sz'.\ir

ty.ózuy/