Szelényi Ödön szerk.: Theologiai Szaklap 14. évfolyam, 1916 (Pozsony)
Kiss Jenőtől: Az antihellenistikus apológia az őskeresztyén egyházban Quadratus-tól Lactantiusig
42 Kiss Jenő. varát. Hiszen már az igazságnak egyetlen pontja sincs (oüSév yap Tiov äXr^wv), amelyet annak ellenségei meg ne támadtak volna, Isten lényegét, megismerését, működését és az ezzel összefüggő tanokat, amelyek a vallásos élet számára irányadók, (ib.) Úgy, hogy egyesek végkép lemondtak arról, hogy az igazságot vallási dolgokban megismerjék, míg mások a szubjektivizmushoz térnek vissza, ismét mások a kézzel foghatót is tudatosan szkeptikusan szemlélik 1, (ib.) Ezért azt hiszi, hogy azok számára, akik vallási dolgok iránt érdeklődnek, kettős, tudományos megbeszélésre van szükség az egyik az igazságért (O^ep ty,; äX^S-eia;) a másik az igazságról (~sp! zf t: ä/^iteixc) szól, úgy, hogy az első a hitetlenek és kétkedők, az utóbbi pedig azok számára való, akik jó szívvel fogadják be az igazságot, (ib.) Első tekintetre azt hinnők, hogy csak az igazságért való beszéd apologetikus és az igazságról való inkább dogmatikus. Felfogásának közelebbi megvizsgálása után azonban látjuk, hogy mind a kettő az apologetika körébe tartozik, mint ugyanazon eljárás két különböző neme, az egyik inkább negativ, a másik inkább positiv. Az igazságért való beszéd a hitetlenségnek megcáfolása az igazságról való beszéd az igaz hit feltüntetése, mindakettő apologetikus szempontból-. (De res. c. 11.). E kettős eljárás azonban nem egyformán fontos. Az igazságról való beszéd szükségesebb az igazságért való beszédnél, amennyiben az igazság kimutatása fontosabb a hazugság visszautasításánál. Amaz minden emberre nézve szükséges a biztonság és üdv szempontjából 3 (c. 11) ez a hitetlenek és kétkedők számára 4 (c. 1). Ezért a természetes sorrend az volna, hogy az igazságról való beszéd az igazságért való beszédet megelőzze (ib.) de ennek ellenére is célszerűségi szempontból gyakran felcserélik a sorrendet (ib.) először szólnak az igazságért s azután az igazságról (11.) Hiszen a szántóvető ember is a jobb termés elérése végett irtja ki először a bozótot, s csak azután veti el magot, az orvos se tudna a beteg testen segiteni, ha a benne fészkelő bajt ki nem hajtja, vagy a jönni készülőt fel nem tartja, épúgy az igazság tanítója is senkit sem győzhetne meg az igazságról való beszédével addig, amíg a hallgatónak a lelkében csak egy tévelygés is van, amely a bizonyítéknak ellenmond 5. (1.) Az igazságért való beszéd megsemmisíti a hitetlenséget, amely sokaknak nehéz gondot okoz, és azokat, akik abban a veszélyben vannak, hogy ingadozók vagy tévhitűek legyenek, ettől megszabadítja. (11.) Az igazságért 1 A/.Á' oi |iév -av-y, y.al -/.aO-ánaí äjtof.vwaxo'js'. -r,v —spí -vVaov iXr)í>siav, oí 5s Ttpó; TÓ SottoOv aÜTo't; íioj-péfiooaiv, O'M y.al zepi -cöv i^avmv impelv éz'.rr r ds'ioyaiv. 2 ... zí tyehiz- i/.s-f/siv . . . t,v äXTjil-siv XfaTJVS'.y. 3 iva'fxaíoj (óv jiäaiv äv^po'iK&Lj 7if»ój äacfscÄsiav y.al 30)Tv;p'.av. 4 . . . TÓ'JJ äraa-oOv-a; TOÚ; ä|acfipaÄÄovtaj. 5 . . . -saai í')vai-" av Tiva ^E'j3o?o;£aj Tivi; Ozoixoypo'jsr,; zy mv ixciv-mv 5'.avsia y.al Tol; Xó-foi; ívtístocto'OT,;.
