Szelényi Ödön szerk.: Theologiai Szaklap 14. évfolyam, 1916 (Pozsony)

Dr. Szelényi Ödöntől: A magyar ev. tanárképzés múltjából

280 Dr. Szelényi Ödön. Befejezésül (3) szól a vizsgálatokról. Kettőt ajánl. Az első a liceális és külföldi egyetemeken szerezte készültségre vonatkoznék s a képeseknek Ítélteket tanárjelölti bizonyítvánnyal látná el, melynek folytán mint ideiglenes segédek megfelelő intézeteken nyernének alkalmazást; a második vagy tanári vizsgálaton a képzettség gyakorlati tekintetben volna igazolandó és a kikérdezésnek arra kell irányulnia, hogy az első vizsgálat alkalmával tapasztalt hézagok miként töltettek ki. Egyébként ez a vizsgálat is, mint az első formájára nézve háromféle: 1. Szóbeli. 2. írásbeli. 3. Próbaleckei. Petz munkálata részben hatott a gyakorlatra is, legalább a tanárvizsgálati szabályzat pótlásainál az ő eszméi tűnnek fel. A maga korához képest becses és magas követeléseket állít fel a tanárképzésre vonatkozólag, pedig nem járhatott el egészen a lelkében élő eszmény szerint hanem kénytelen volt megalkudni a fennálló viszonyokkal is. A képzést ugyanis (úgy gyakorlati mint elméleti értelemben) már a gimnáziumok líceumi tanfolyamában akarja megkezdeni, ezért kívánja, hogy már ott a neveléstan tanára lássa el a tanárságra készülő ifjakat megfelelő neveléstudományi munkákkal, buzdítsa őket metodikai és pedagógiai tárgyak feldolgozására és folytasson velők eszmecserét rendes havi összejöveteleken, végül hasson oda, hogy a tanórákon időnként hospitáljanak és utasítsa a vállalt magántanítások lelkiismeretes és módszeres vitelére (i. m. 19). Bizonyára igen praktikus és könnyű módja ez annak, mikép lehet a tanítás számos fogását elsajátítani. A vizsgálatok tekintetében is többet követel, mint az 1863-ki szabályzat. Lényegesebb változtatások ezen a szabályzaton azonban alig történtek, pedig tökéletesnek nem volt mondható. Különösen a szaktudományokba való elmélyedésre nem igen adott útbaigazítást. Bizonyára meg volt a jó oldala is a tanárjelöltek sokoldalú műveltségének, de idővel a mindenhez értés a lehetetlenséggel határos volt és első sorban bizonyos szakban való alapos jártasságra kellett törekedni. Hogy ez az egészben véve kiválónak mondható tanári nemzedék aránylag oly csekély terjedelmű irodalmi működést mutat fel, bizonyára ezzel a sokféle elfoglaltsággal és tanulmánnyal függ össze. A szakképzés hiányát később szóvá teszi igen rövid cikkben Wéber Samú szepesbélai ev. lelkész.

1 Nagyon érdekes ellenben a tiszai ág. h. ev. egyházkerület „Rendezetének" javaslata Farbaky Józseftől (Nyíregyháza, 1882), melynek egész szakasza foglalkozik „bölcsészeti tanárságra jogosító vizsgálatot tehet, ki a fenálló rendszer szerint teljes gimnáziumot végzett, kielégítő érettségi vizsgát tett, a honi vagy külföldi egyetemet s jelesb gimnáziumokat látogátta vagy azokban már pótló vagy segédtanári szolgálatokat tett, vagy ezek helyett gimn. pályára mint magán nevelő jó sikerrel s legalább 2 éven működött és mindazokat bizonyítványokkal igazolhatja." i. m. 17. 1 A prot. tanárok képzéséről. Magyar Tanügy 1874. 75G s. k.