Szelényi Ödön szerk.: Theologiai Szaklap 14. évfolyam, 1916 (Pozsony)
Dr. Szelényi Ödöntől: A magyar ev. tanárképzés múltjából
A magyar ev. tanárképzés múltjából. 279 rok az érettségi vizsgálat megállása után már készülésükben tartoznak egyfelől mindazon ismereteket elsajátítani, melyek nélkül sem a gimnáziumi feladat egészben, sem az egyes szakok egyetemes elveikben, összefüggéseikben tudományosan átértlietők s kezelhetők s ugyanígy a növendékeknél is, koruk és látköriik mértékéig, tudattá emelhetők nem lennének; másfelől azonban mivelésök s előadásuk különösebb mezejéül a gimnáziumi tanok egy-egy összefüggőbb csoportozatára szorítkozni, hol aztán tanodailag s irodalmilag kiválóbb látatja lehessen munkájuknak. (15 lap). Innen a leendő tanároktól kettős készültség kívánható: általános és szakképzettség. Három szakcsoportot lehet fölvenni: l.Túlnyomólag a klasszikai nyelvtudomány és irodalom, kiegészítve történelemmel és földrajzzal. 2. Túlnyomólag történelem és földrajz, kiegészítve bizonyos fokú jártassággal a filológiában, 3. Matematika és természettudomány, kiegészítve egyik vagy másik műveltebb élőnyelv (német, francia, angol) körében való szaktanitósággal. Jó lenne mindhárom főszakban az egyszerű (algimnáziumi) képességfok mellett egy magasabb képességfokot megkülönböztetni. A szaktárgyak mellett mindenkitől az „általános készület tárgyai" kívánhatok meg. Ezek a következők: 1. Jártasság a pedagogában és didaktikában s a tudomány történetében, úgyszintén a tanításban alkalmazásában. 2. A szorosb értelemben vett bölcsészeti tanok, különösen a logika, lélektan és bölcsészettörténelem. 3. Tudományos és gyakorlati avatottság élőnyelvekben: így mindenesetre a haza köznyelvében, továbbá azon hazai elő nyelvben, melyen esetleg tanítani fog s ha e nyelv nem volna a német, úgy a német nyelvben való jártasság is. 4. Végre a líceumi tanfolyam tárgyai (17). A második kérdésre, hogy a megkívánt készültséget hol és hogyan szerezze meg, szerzőnk azt feleli, végezzenek tanárjelöltjeink honi líceumaink valamelyikén 3, vagy legalább 2 évet, továbbá töltsenek valamely németországi egyetemen 2, vagy legalább 1 évet. A líceumi tanulmányozás biztosítaná az összhangban maradást az ev. egyház tanaival és belső életével; a németországi egyetemen töltendő 1—2 év pedig alkalmat adna a jelölt ismereteinek minden irányban való kiegészítésére. Itt ugyanis hallgatna megfelelő előadásakat, ezek irányítása szerint használná a könyvtárt, a pedagógiai és a szakja szerinti szemináriumokba rendkívüli hallgatóul járna el; helyben és az egyetemi szünidő alatt másutt is látogatná vendégként a gimnáziumok tanóráit s megtekintené az egyes intézetek taneszközzel való felszerelését; végül mint a szemináriumi hallgatás mint a gimnáziumok látogatásáról naplót írna. Ennyiből állna a túlnyomólag elméleti előképzés. Hátra lenne befejezésül 2, legalább egy gyakorló vagy segédi év, melyben a tanári képesség túlnyomólag gyakorlat által állapíttatnék meg (20). 1 1 A gyakorló év még az 1863-iki szabályzat után is többnyire abból állt, hogy az illető németországi útja előtt vagy után magán nevelőül állott. A Vandrák A.-tól összeállított „Szervezés" (1870) erre nézve ezt mondja: „Rendes
