Szelényi Ödön szerk.: Theologiai Szaklap 14. évfolyam, 1916 (Pozsony)
Dr. Szelényi Ödöntől: A magyar ev. tanárképzés múltjából
278 Dr. Szelényi Ödön. azon esetben szükséges, hogy az illető új vizsga alá vettessék, ha az állami bizottság előtt a vizsgát csak egy bizonyos szakból tette volna le s utóbb más oly szakra kivánna képesíttetni, melyből tanári oklevele nincs. Már ezen határozatból is kitűnik, hogy az egyetemes egyház az 1883-ki törvénynek a tanárok képesítésére vonatkozó rendelkezését nagyobb emóció nélkül fogja tudomásul venni, hiszen 1868 óta mind nagyobb tért engedett az állami fennhatóságnak, először az elemi, majd pedig a középokíatás terén. 1880. április 22-én a képviselőházhoz intézett kérvényében (a gimnáziumi és reáliskolai oktatásról szóló tőrvényjavaslat egy némely pontjának módosítása tárgyában) csak azt kéri, hogy az egyház szabályzata szerint képesített tanárok, egyenlő állásban legyenek azokkal, kik a miniszteri bizottság előtt tettek tanári vizsgát. Mivel ezt a kedvezményt meg nem nyerte, de az 1883-ik évi törvény legalább a már hivatalban lévő tanárokat jogosítottaknak ismerte el, belenyugodott a megválíozhatatlanba és így az ev. tanárvizsgálat rendszere az 1883-ik évvel megszűnt. Az utolsó, ki az egyet, bizottság előtt képesítést nyert (1883. évi jkv. 22. p.) „Péter Károly volt, aki a magyar és német nyelv és irodalomból, történelemből és földrajzból felgimnaziumra képesítetett". Azóta az ev. középiskolák tanárai is állami oklevelet .szereznek. Ezzel az ev. tanárképesítés kiilső története le is zárható. Láttuk, hogy ebben 3 korszak veendő fel: az első és leghosszabb, midőn a tanári képzés azonos a lelkészivel, a második (1863—1883-ik) mikor külön tanárvizsgálat van érvényben és végre a harmadik, midőn külön ev. felekezeti tanárképzés nincs. Azonban mindig voltak, akik vagy az előírt vizsgálatot nem tartották elegendőnek, vagy pedig 1883 után sem akartak teljesen lemondani a prot. szellemű tanárképzésről. Az első kategóriába Petz Gyula 1 szarvasi tanár, majd mezőberényi lelkész igen figyelemre méltó munkája tartozik: Adalékok tanárképzési tervezethez gimnáziumáink számára. (Szarvasi főiskola 1864,65. évi értesítője). Tanulmánya első felében ismerteti a porosz gimn. tanárok képeztetését azok végleges alkalmaztatásáig. Azután tér át arra a kérdése, hogy mikép képeztessenek itthoni gimnáziumaink leendő tanárai? A kérdést 3 részre osztja: 1. Miből álljon a leendő tanárok előkészülése tartalmára és terjedelmére nézve? 2. Miféle intézetek, módok, szervek igénybe vételével történjék az? 3. Miféle „próbatétek" (vizsgálatok) által mutassák be készültségüket? — A leendő taná1 Petz Gyula a 50—CO-as évek egyik legkiválóbb ev. pedagógusa Nagyobb munkája ugyan nem jelent meg, de több tartalmas, cikke. Ilyenek a következők : Komenius A. középtanodai rendszere. (Egyház és oskola. Zsebkönyv 1852). Miért nem célszerű a népiskolákban a dekanatus. Néptanítók könyve 1855. A gimnázium feladata. Nev. emléklapok III.—IV. füzet. 1847. Tanítóképezde és zeneiskola felállítása kapcsolatban a főtanodával. (Szarvasi főiskola 1860—61. évi értesítője. V. ö. Uj Magyar Athenás 330. 'rs
