Szelényi Ödön szerk.: Theologiai Szaklap 14. évfolyam, 1916 (Pozsony)
Zoványi Jenőtől: A protestantizmus továbbterjedése és egyházi különválása Erdélyben, Tiszántúl és a hódoltságban. (1542—1556)
A p rotestá ntisni us továbbterjedése és egyházi különválása. 267 tánsul visszatért Zigericus már akkor próbát tett volt a hittérítésre, de még alig talált hármat-négyet az egész Tolnán, akik helyeselték a reformáció eszméit. Az viszont már aránylag szépszámú protestáns gyülekezet volt, mely őt 1548 őszén visszahívta oda a város szélén levő templomba. Hogy ki vitte át a lakoságnak ezt a részét a közbeeső pár év alatt a reformációra, az megközelítő bizonyossággal sein tudható. Nem lehetetlen, hogy az a Mucreius vagyis Tövisi Mátyás, aki épen akkortájt ment onnan Wittenbergbe, mikor Zigericus visszajött, és akit 1549 nyarán ugyanide várt Zigericus az egyházi teendőknek vele való megosztása végett. Ö ugyanis 1549 tavaszán protestáns -skolát nyitott, melyben mintegy hatvanan tanultak, de a mellett körülbelül ötszázra menő hallgatóihoz hasonlóképen hivatásának tartotta ujakat szerezni. A latinban, görögben és héberben járatos Tövisi tényleg társul szegődvén, 1551-ig valószínűleg tanítóságban fáradozott közösen Zigericusszal, együttes munkásságuk emlékét megörökítvén a Jézus Sirah könyve magyar fordításával is (Kolozsvár, 1551.) 1 Tövisinek vagy állítólagos halálával vagy pedig távozásával 2 megüresedett helyére Beremendi János lépett, mig Zigericust, illetőleg a helyette lelkészszé lett Beremendit a tanítói hivatalban 1552 végén Szegedi Kis István, a lelkészségében hamarosan elhalt Beremendit pedig 1553-ban Sztárai Mihály követte ebbeli tisztében. Az 1550-iki plébános körülbelül csakugyan szavának állhatott, mivel nemsokára más plébános ellen kellett küzdeniök mindezeknek. Az 1551 végén még Padovában időző, Józ a nevű domokosrendi barát 3 volt ez, aki 1552-ben ment Tolnára a katholikus egyház vezetőjévé 4, csakhogy az előbbitől nagy mértékben eltérő helyzettel került szembe, mert már a felszaporodott lutheránusok is a főtemplomban tartották istentiszteleteiket. Iskolájok szintén gyors fejlődésnek indult, amennyiben 1556-ban már két tantermök volt tele tanulókkal s ehhez képest valószínűleg ketten voltak már a tanítók is. Hasonló fejlődési folyamaton mehettek át még jó sokan a Tolna környékén levő községek közül. Hiteles adatunk ugyan egyetlenegyről bizonyítja ezt: Decsről, melynek papja már a negyvenes évek második felében protestáns volt. Sztárai az általa reformált egyházakat egyszersmind szervezte és rendezte is, természetesen a régi egyházi kötelékek között amint nyilván mutatja az a tény, hogy zsinataikat azután is épenugy megtartogatták, még pedig nem nagyobb vidékről társulva a protestáns hitre tértek, elváltán a katholikusoktól, hanem 1 Ugyanerre az eredményre jutottam volt már 1887-ben e könyv fordítóinak kilétét kutató tanulmányomban is, de abban még némely ponton elfogadván a régebbi állításokat, belékeveredtem egy pár, a dolog lényegét nem érintő tévedésbe. - Egy Tövisi Mátyással az 1554. évi óvárii zsinaton találkozunk. 3 K. E. E. V. 603. 1. 4 Régi Magyar Költők Tára V. 308. 1.
