Szelényi Ödön szerk.: Theologiai Szaklap 14. évfolyam, 1916 (Pozsony)

Zoványi Jenőtől: A protestantizmus továbbterjedése és egyházi különválása Erdélyben, Tiszántúl és a hódoltságban. (1542—1556)

I 260 Zoványi Jenő. lalt volt a Protestantismus, p. o. Toronyon, az 1549-iki és 1550-iki zsinatok helyén, valamint Makón, ahol e tájban protestáns iskolamester volt alkalmazva.

1 Ebben a vármegyében Mágócsyn kívül még özvegy Jaksics Péterné Csáky Katalin és leánya Jaksics Anna, előbb Bánffy Gáspárné, majd Kendy Antalné,

2 továbbá a később Nagyváradon is buzgólkodó Csáky Pál és László működött közre hathatósan a Protestantismus javára.

3 Biharvármegyében még Csáky Farkas, aki azonban 1552 után nemsokára meghalt, és a vele sógorságban álló Telegdy Miklós szintén mindent elkövetett annak érdekében, sőt odáig mentek állítólag, hogy szolgáik számos ferencrendi és pálos szerzetest leöltek

4. Annyi tény hogy Telegdy Mezőtelegden és más birtokain már ekkor is protestáns papokat alkalmazott

5. Gávai Lukács pedig, aki már 1548-ban elősegítette egy magyar protestáns munka sajtó alá kerülését", a VarkocsTamásék legbizalmasabb környezetébe tartozván

7, semmiképen sem mulasztotta el ezután sem a protestantismus ügyének felkarolását. Mit tehetett volna velők és egyetértő társaikkal szemben az 1553-ban, tehát a gyulafehérvári püspökkel, Bornemiszával egykorulag kinevezett nagyváradi püspök: Zabardy Mátyás? Meglehet, hogy az ő kegyetlenségig menő erélyével vethetett némi akadályt itt-ott a reformáció tovább terjedésének útjába, de az ország általános helyzetében ő sem gátolhatta meg, hogy az legalább is megmaradjon előbbi állapotában, mikor a hatalmas földesurak a saját területökön olyan nagy fontosságot tulajdonítottak a hitjavítás diadalra juttatásának, hogy érette mindenre képeseknek mutatták magokat. Ez utóbb említett területek egynémelyike ettől az időtájtól kezdődőleg már török uralom alatt állott és velők együtt többkevesebb ideig az országnak egy igen tekintélyes része. Ebben az u. n. hódoltságban absolut és zsarnoki hatalma körén belül a török viszonylagosan érvényben tartotta a felekezeti türelmesség és szabad vallásgyakorlat elvét, még pedig általában véve sokkal inkább a protestantismushoz csatlakozottak, mint a katholicismushoz ragaszkodók irányában. Már 1542-ben" engedékenységet tapasztalt a budai protestáns lelkész az oda való basa ré-* 1 Thuri Pál: Idea christianorum ungarorum sub tyrannide turcica. Oppenheim. 1616. 7. 1. - ük ketten neveltették fel Balsaráti Vitus Jánost. 3 Borovszky : i. m. 1. 282. 1. 4 Karácsonyi: Magyarország egyháztörténete. II. kiad. 1915. 126. 1. 5 Bunyitay: A váradi püspökség története. I. 431. 1. 6 Székely István: Zsoltárkönyv. 1548. ' K. E. E. V. 568. 1. 8 Melanchthon: Opera IV. 652—3. 1. Itt 1541. szeptember 6-áról van keltezve Melanchthonnak Goldstein Kiliánhoz irt levele, melyben hírül adja emennek az itt elbeszélt eseményt, de minthogy a török csak épen pár nappal előbb jutott Budának birtokába, lehetetlenség volt az elbeszélt eset.iek ekkor történnie s a róla szóló hirnek Melanchthonhoz jutnia. Az l-es és 2-es számok akkori Írásmódja könnyűvé tette az ujabbkori közlőre nézve a tévedést. i