Szelényi Ödön szerk.: Theologiai Szaklap 14. évfolyam, 1916 (Pozsony)
Zoványi Jenőtől: A protestantizmus továbbterjedése és egyházi különválása Erdélyben, Tiszántúl és a hódoltságban. (1542—1556)
A p rotestá ntisni us továbbterjedése és egyházi különválása. 261 széről. Ez ugyanis r r magához hivatta és kikérdezte őt, hogy mire oktatja hallgatóit. Ő aztán előadta, hogy a keresztyén tan cikkeire, amelyek szerint p. o. a földi országok sorsától független az egyházé, ugy, hogy ennélfogya arra buzdította őket, hogy engedelmeskedjenek a tényleges hatalomnak és ne támaszszanak ellene lázadást. A basa megdicsérte érte és bántatlanul bocsátotta el. Midőn pedig ugyanott 1546-ban viszály tört ki a katholikus és lutheránus pap között, s ezt eldöntésre a basa elé vitték, ez ugy nyilatkozott, hogy nem tartozik a hatáskörébe vitáik eldöntése, de e mellett látszott rajta, hogy jobban tetszik neki a protestáns fél álláspontja 1. Igazságosan oldotta meg közöttök a templom-kérdést is, midőn a jóval népesebb protestáns gyülekezetnek egy régi templom főhajóját, az egynéhány katholikusnak pedig ugyanazon templom chorusát (a főoltár környéke) engedte át istentiszteleti helyűi'-. 1549-ből is arról van hír, hogy Budán zavartalanul lehetett hirdetni a Protestantismus tanait. ; i így aztán magától érthetőleg ekkor is szépen terjedt a budai polgárok között a lutherismus, minek folytán, miként 1550-ből tudva van, népes gyülekezet hallgatta ott az evangelium igéit*. A budai basa nemcsak ott helyben, hanem általában az összes, hatalma alatti vidékekre nézve is kedvezéssel járogatott el adott alkalmakkor a protestánsok ügyeiben. így p. o. midőn a katholikus papok 1543-ban egy Jászberény vidékén működő protestáns papot bevádoltak előtte, ennek részletes kihallgatása után tanait a józanészszel inkább megegyezőknek találván, mint az ellenkezőket, őtmagát azzal a megjegyzéssel bocsátotta szabadon, hogy a Krisztusról szóló felfogásán is módositnia kellene 3. Azután meg mikor a tolnai bíró" 1549 júniusának második felében kísérletet tett a megvesztegetésére, hogy elkergettesse vagy kivégeztesse a protestáns papot, épen ellenkezőleg azt érte el, hogy a basa Tolnát illetőleg is kifejezetten szabadságot adott a lutheránus tanok hirdetésére". Utódjánál sem ért el több sikert 1553-ban a plébános, Józsa barát, ki panaszra ment hozzá a lutheránusok ellen. Hasonlóképen cselekedett a szegedi basa is 1545-ben egy hitvita alkalmával, mely egyfelől az odavaló szerzetesek, másfelől pedig az odavaló protestáns papi és tanítói tisztet a maga személyében egyesítő Abádi Dimper Benedek között folyt le, ki 1544 őszén Wittenbergben történt fölszenteltetése óta munkálkodott ott. Ez a basa szintén a szerzeteseket hallgattatta el, sőt megfenyegette őket, hogy rövid időn belül mindnyájokat ki fogja űzetni a városból 7. És Szeged városában tényleg addig tartott a 1 K. E. E. IV. 521. 1. 2 Történeti Szemle 1912. 57. 1. 3 K. E. E. V. 18«. 1. 4 K. E. E. V. 405. 416. 1. 5 Protestáns Szemle 1915. 690. 1. 6 K. E. E. V. 189. 1. ' K. E. E. IV. 451. 522. 1.
