Szelényi Ödön szerk.: Theologiai Szaklap 14. évfolyam, 1916 (Pozsony)
Zoványi Jenőtől: A protestantizmus továbbterjedése és egyházi különválása Erdélyben, Tiszántúl és a hódoltságban. (1542—1556)
A p rotestá ntisni us továbbterjedése és egyházi különválása. 259 engedélyük nélkül. 1 És hány meg hány lehetett ezenkívül, akiknek nevét még a véletlen sem mentette meg számunkra! Erre mutat az a körülmény is, hogy hiteles tudomásunk van a felől, hogy bizonyosan itt is rendszeresen tartott zsinataik ebben az időben határozott protestánsok voltak, amennyiben t. i. egy és ugyanazon papi testületnek egy 1551. évi debreceni és egy 1552 elején összejött püspökladányi zsinata protestáns egyházi ügyekben tárgyalt, még pedig ahogy a jelek mutatják nem kevés számú tag résztvételével.A most emiitett zsinatokat tartó protestáns egyházvidékkel szomszédos területeken működött egy ideig Szegedi Kis István, aki Temesvárról 1551-ben elüldöztetvén, ekkor Mezőtúrra került, hol tanítói alkalmazást kapott. Innen pedig hozzávetőleg egy év multán Békésre ment hasonló tisztre, a melyben azonban alig egy félévet töltött keserves viszonyok között, mig aztán Tolnára nyert meghívást. Békésen való hivataloskodása kétségtelenné teszi, hogy ott ekkor is, tehát a városnak pár évtizeddel előbb történt reformáltatása óta föltehetőleg megszakítás nélkül, fennállott a protestáns egyház. Majdnem tökéletes bizonyossággal állítható ez a folytonosság Gyulára vonatkozólag, melynek földesura Fatóczy Ferencz egészen 1552 áprilisában történt haláláig erélyes pártfogója volt a reformációnak. Utána az oda telepedett királyi hadak kapitánya, Horváth Bertalan e tekintetben szintén az ő nyomdokain haladt, 3 azután meg Mágócsy Gáspár, mint 1554-től egy személyben kapitány és várkormányzó nemkülönben teljes buzgósággal őrködött a reformáció érdekei felett. Hozzá ugyan már kezdetben abban az irányban jött volt rendelet, hogy védje meg a papokat és szerzeteseket a katonák és mások zaklatásaitól, 1 ám azért bizonyára az ő és Ferencz nevü papja működésének tulajdonítható, hogy végre is sikerült 1556-ban eltávolítani a ferencrendieket és ugyané tájban egészen protestánsá tenni a várost. Ennek 1560-ban az a Valkai Kelemen volt a birája, aki 1545-ben a protestáns vallásos költészet terén is fáradozott. 5 Mágócsy a saját nagykiterjedésű birtokain mindenütt végrehajtatta a reformáció munkáját, illetőleg, ha már megindult bennök előzőleg, mindent elkövetett a megszilárdítására, így p. o. Mágócson, ahová már 1551-ben fölszentelték Wittenbergben lelkészül Szintai Kalmár Vincét 6. Megkönnyítette ebbeli fáradozását az a körülmény, hogy birtokai jobbára a Békéssel határos vármegyékben, így a mainál, akkor sokkal nagyobb területet magába ölelő Csanádban feküdtek melyben már hatalmas arányokban tért fog1 K. E. E. V. 579. 1. 2 K. E. E. V. 596-7. 1. Századok 1887. 399. 1. 3 Történelmi Tár 1892. 654. 1. — Karácsonyi: Békésvármegye története I. 189. 1. 4 Karácsonyi: i. m. I. 192. 1. 6 Régi Magyar Költők Tára. II. 271. 470. IV. 286. 1. 6 Prónay-Stromp: i. m. 11. 1.
