Szelényi Ödön szerk.: Theologiai Szaklap 14. évfolyam, 1916 (Pozsony)
Zoványi Jenőtől: A protestantizmus továbbterjedése és egyházi különválása Erdélyben, Tiszántúl és a hódoltságban. (1542—1556)
258 Zoványi Jenő. A tiszántúli részeken ezalatt másfelé is rohamosan hódított a reformáció. A György barát halálával gazdátlanná vált nagyváradi püspökség területén ujult erővel csapott fel a hitjavítási buzgalom lángja. Varkocs Tamás, ki előbb egri várkapitány volt, ekkor Biharvármegye főispáni tisztét vitte és minthogy a püspöki javak kormányzóságát ugyancsak ő nyerte meg, kétféle hatáskörben is támogathatta a protestáns igehirdetőket. Támogatta is annyira, hogy munkálkodásuk eredményeként igen rövid idő alatt több plébániát elfoglaltak a püspökség területén, melyekből elűzettek a régi hitű plébánosok. Sőt magában Nagyváradon is tért foglaltak 1552 nyarára azok a protestánsok, kiket a megelőző évben Pankotáról elűzött volt Losonczy István. Ezek semmiesetre sem töltötték haszontalanul az azóta eltelt hónapokat sem, de ekkor meg olyan erővel és olyan sikerrel léptek fel a püspök hiányában is hatalmas káptalannak a közvetlen közelében, hogy ez megriadva folyamodott Oláh Miklós egri püspökhöz, mint kancellárhoz a király közbelépésének kieszközléséért. 1 A Pankotáról jötteknek segítségökre sietett az ezen a vidéken működő reformátortársaik közül Lippai Kristóf is, aki épen akkor Köleséren hasonlóképen nagy mozgalmakat támasztott. Nagyváradon sem kímélte a szót, de nem a katholicismus tanait sem 2. Itt tehát egy nagymérvű tevékenység indult meg, melynek elősegítői és védelmezői közül még két Csákynak: Pálnak és Lászlónak ismeretes a neve. 3 Debrecenben sem akadt meg a reformációi munkásság a Radán és Kálmán csehi távozásával. Az 1550. év vége.felé előforduló István pap, az 1556-ban szereplő Agárdy Mátyás és az 1564-ben régebben elhaltként említett Gellért pap mindannyian ezeket az éveket tölthették ki müködésökkel, melynek zajtalansága a protestantizmusnak már megszilárdult állapotára és biztosított helyzetére vall. 4 A protestantismus szellemétől lehettek áthatva azok a papok is, kik tanukként szerepeltek a Varkocs Tamásné Zólyomy Klára végrendelkezésénél, t. i. Tolnai Balázs székelyhídi és Gáspár jankafalvai plébános 5 s velők együtt talán még az a Jakab nevű domokosrendi barát is, aki mint ilyen, ekkor még kolostorában lakott, alighanem egymaga régi társai közül. És a reformáció hívei'közé tartozott az a Tordai Benedek körösladányi pap is, aki magyar versekbe foglalta a 30 zsoltárt," de 1551-ben valami főbenjáró bűnt követett el, melyért ki is járt volna neki a halálbüntetés, ha földesurai, a Nadányiak meg nem kegyelmeznek neki azzal a feltétellel, hogy sem a nagyváradi, sem az egri dioecesis területén nem fog tartózkodni az ők 1 Századok 1887. 397-8. 1. 2 U. o. 398—9. 1. 3 Borovszky: i. m. I. 282. 1. 4 S. Szabó József: Debreceni és sárospataki papok 19. 23. 24. 1. Gellértnek özvegyéről és árváiról van szó a városi jegyzőkönyvben. 5 K. E. E. V. 568. 1. 6 Régi Magyar Költők Tára. II. 246. 1.
