Szelényi Ödön szerk.: Theologiai Szaklap 14. évfolyam, 1916 (Pozsony)
Zoványi Jenőtől: A protestantizmus továbbterjedése és egyházi különválása Erdélyben, Tiszántúl és a hódoltságban. (1542—1556)
256 Zoványi Jenő. mit keresnie Erdélyben, s junius első felében tényleg és végleg el is hagyta. Ekkor aztán a szász lutheránus papok sem halogatták tovább az uj superintendens beállítását. Már junius 25-én megválasztották ilyenül Hebler Mátyás nagyszebeni plébánost, immár a második alkalommal is olyat, aki nem szász eredetű, nem közűlök való volt. 1 A magyar lutheránusok a szászoknak „nemzeti" alapon való szervezkedése és ilyen módon tőlök egyházi téren is különválása következtében magokra maradtakvolt. De elgondolhatólag nekik is érezniök kellett a megfelelő szervezkedés szükségét. Meg is érezték egészen hamar és cselekedtek is ahhoz képest. Nehezen tételezhető fel ugyanis, hogy a katholikus püspöki szék betöltött volta idejében választották volna meg superintendensökké azt a Tamás nevű volt szerzetest, aki mint a magyar egyházak „praesese" az 1554-ben vagy legkésőbb 1555 kezdetén tartott széki zsinat tanácskozásait vezette. 2 Neki tehát a Wiener megválasztása és a Bornemisza kineveztetése közé eső pár hónap alatt kellett e tisztét elfoglalnia. Hivataloskodásának minden egyéb mozzanata ismeretlen és így tartama felől is teljes bizonytalanságban vagyunk. Egy azonban bizonyos: az, hogy utódja, Dávid Ferencz csak a Hebler megválasztása után jutott e tisztségébe, még abban az esetben is, ha már 1556 folyamán történt az. A gyulafehérvári katholikus püspökség harmadik alkotórésze — a székhelytől számítva meszesentúlinak mondott magyarországi — szintén nem sokáig késlekedett, hogy reálépjen az erdélyiektől kijelölt útra. Ám ez már csak akkor következett be, amikor Bornemisza ott ült a püspöki széken. Vidéköknek távoli fekvése és az a körülmény, hogy az erdélyi hitsorsosoknak két superintendense a katholikus püspök működése idején is végezhette teendőit, már magában véve is bátorságot adhatott erre a lépésre a szatmárvidéki papoknak. A protestantismushoz csatlakozott földesuraik biztatása pedig egyenesen kötelességökké tette az adott példák követését. 1554. március 13-án a szatmárvármegyei Óváriban gyűlt össze az a zsinat, mely az önálló szervezkedésnek ezt a fontos tényezőjét, a superintendenst beállította e vidék protestáns egyházi életébe. Annak a Báthory Annának a birtoka volt ez a mai állapotához képest jóval jelentékenyebb község, aki egykor Drágfy Gáspárnak, majd Homonnai Drugeth Antalnak, ekkor pedig Báthory Györgynek volt a felesége. Az ő és férje pártfogása mellett gyülekezett össze ide a szomszédos vidékekről az a nyolcvannyolc lelkész, akik több nemesnek a jelenlétében kilenc, előlegesen körvonalozott kérdésre megadták általában lutheránus szellemű válaszukat. Az urvacsorára nézve egy kissé ingadozó, önmagoknak is majdnem ellenmondó 3 tanban, az urvacsorai kenyérre nézve annak kovásztalanságában, az oltárok és képek lerombolásának 1 Korponán született. 2 Schesaeus tesz róla mint praesesről említést, Dávid (Dialysis... 8. B. 1.) pedig egyenesen superintendensnek mondja. 3 Erről egy későbbi fejezetben lesz még szó.
