Szelényi Ödön szerk.: Theologiai Szaklap 14. évfolyam, 1916 (Pozsony)
Zoványi Jenőtől: A protestantizmus továbbterjedése és egyházi különválása Erdélyben, Tiszántúl és a hódoltságban. (1542—1556)
A p rotestá ntisni us továbbterjedése és egyházi különválása. 257 a világi hatóságtól való függővé tételében, továbbá a magán absolutiónak, a keresztszülők keresztelésnél való jelenlétének, az egyházkelésnek, a házasságra lépők eskelésének és az addigi ünnepeknek 1 a fentartásában állapodtak meg, végűi pedig elhatározták a superintendensi és esperesi hivatal szervezését, helyesebben fentartását a tanban és szertartásban való egyetértés és a fegyelemtartás céljából. Meg is választották superintendensökké a helybeli lelkészt, Tordai Demetert, aki kilenc évvel azelőtt az erdődi nevezetes zsinaton szintén részt vett volt. A többi itt jelenvoltak közül, mint tekintélyesebb lelkészeknek, a következőknek a neve maradt emlékezetben: Károlyi Boldi Sebestyén, volt gyulafehérvári kanonok, ekkor erdődi lelkész, Lippai Kristóf, akinek ennél korábbi tiszántúli szerepléséről már volt, de lesz is még szó, Tövisi Mátyás, előbb talán tolnai tanító, Horváth Mihály, előbb csaholyi, ekkor már valószínűleg hadadi lelkész és szilágy- , sági esperes, Gyulai Imre, Mediomontanus (Felsőbányai) János j és Miletinus László. Ugy ezek, mint a többiek is mind a nyolc- 1 vanan kétségen kivűl kellő buzgósággal ápolták és terjesztettek a magok körében a protestantismus eszméit. Hogy tetemes többségűk e tájban még szilárdan állhatott a lutheránismus legfőbb eszméi mellett, arról bizonyságot tettek nem egészen egy év elmultával, midőn az 1555. február 24-én Erdődön tartott zsinatukon a helvét irányhoz pártolt püspökük, Tordai Demeter eljárásának helytelenítésével egyidejűleg egy csomó olyan végzést hoztak, amelyekben ismét meg ismét meg- \ nyilatkozott a lutheri álláspont, noha inkább közvetítő jelleggel : minden irányban. Urvacsora-tanukban ugyanis szó sincs az ubi- * fjuitasról, a gyónás már alternative vagy köz vagy magán, és ez utóbbiban most sem kívánták meg a bűnök előszámlálását, a papok házassága csak mintegy kisegítőként szerepel a nőtelenség el nem bírása esetére, a szertartásokra nézve általában a régihez > ragaszkodás a fő elv, de a feltétlen egyöntetűséget nem tartották ] szükségesnek, a papszentelésre - - ugy látszik — jogot adtak a ] püspökön kivül más papoknak is. Érdekes sajátságuk e kánonoknak, 1 hogy már a gyakorlati életre tartozó, egyházigazgatási jellegű ' utasításokat szintén foglalnak magokban. Bizonyosan hasonló j szellemtől áthatva folytathatták tárgyalásaikat az ugyanazon évi junius 24-én Óváriban tartott zsinatukon is, melynek végzéseiről -j azonban nincsenek adataink s csupán azt tudjuk róla, hogy ekkor j már az állhatatos lutheránus Károlyi Boldi Sebestyén erdődi pap | volt a püspökük. 2 Ez aztán Erdődről nemsokára Krasznabéltekre j ment át papnak s helyébe 3 Csanádi Imre jött el Líszkáról. 4 1 De semmiesetre sem a régi katholikus ünnepeket értették ezalatt, hanem ^ az általok már bizonyára előzőleg elvégzett rostáláskor megtartottakat, szemben a további tisztogatást követelőkkel. : '-' Kemény Lajos: A reformáció Kassán. 1891. (34—5. 1. ^ 3 Teutsch: i. m. II. 20. 1. 4 Prónay-Stromp: i. ni. 11.1. szerint 1551-ben oda szenteltetett fel Witten- , bergben.
