Szelényi Ödön szerk.: Theologiai Szaklap 14. évfolyam, 1916 (Pozsony)

Zoványi Jenőtől: A protestantizmus továbbterjedése és egyházi különválása Erdélyben, Tiszántúl és a hódoltságban. (1542—1556)

A Protestantismus továbbterjedése és egyházi különválása. 255 désbe is jutott volt nálok a püspöki hivatal. Csakhogy túllőtt a célon. Egyszersmind tévelygéseik miatt erélyes dorgálással támadt rájok a régi jogon alája rendeltekre, ami már érzékenyen érintette a meggyőződésöket is. Ezt azután magától érthetőleg nem lehetett szó nélkül hagynia mindenkinek még a függés érzetében sem. Igy történt, hogy a besztercei szász káptalan papsága a mellettök és közelökben élő protestáns gondolkozású magyar papokkal együttesen zsinatot tartott 1554. november első öt napján, melyből két kíméletes bár, de határozott hangú fölterjesztésben válaszolt a püspöknek, egyikkel a dorgálására, másikkal a meghívására. Részletes fejtegetések során védekeztek bennök mindenféle vád és gyanú ellen, közlék hittételeiket a vitás kérdések tárgyában, hivatkozva e mellett a Honterus-féle munkálatokra, valamint az egyetemesebb jellegű hitvallási iratok legmérsékeltebbjeire: az ágostai hitvallásra, ennek „apologiá"-jára és „repetitio"-jára (az 1551. évben szintén Melanchthon által szerzett „Confessio doctrinae Saxonicarum ecclesiarum"-ra). Mindazáltal kifejezetten felsőbb hatóságuknak, főpásztoruknak ismerték el apüspököt,alárendeltjeinek vallották magokat.'Ezlehetett az egyetlen gyógyír Bornemiszának arra a sebére, melyet a valószínűleg nem csupán erről az egy helyről kapott visszautasítás ejtett térítői buzgalmán. A papságnak a püspöki méltóság irányában való megalázkodása, hozzája könnyű szerrel alkalmazkodása hozta magával azt, hogy a szász „egyetemnek" ugy az 1554. évi november 25-én, mint az 1555. évi március 17-én tartott gyűlése eredménytelenül utasította a városokat a káptalanoknak a superintendens-választás végett való buzdítgatására.

2 A városi hatóságok mindenesetre eleget tehettek az utasításnak, de a papok a katholikus püspök ottlétének igézete alatt egyelőre óvakodtak az ily irányú cselekvéstől. És ki tudja, meddig maradtak volna amannak a hatósága alatt, ha az állami viszonyok olyan fordulatot nem vesznek, mely maga után vonta Bornemiszának Erdélyből való eltávozását. Az osztrák és török uralom két malomköve között őrlődő kis ország rendei mindinkább meggyőződtek róla, hogy a Ferdinánd uralkodása végzetes csapásként súlyosodik rájok, és hazájok megmentésére legokosabban teszik, ha visszahívják János Zsigmondot és vele Izabella királynét. 1556 elején meg is tették ezt, és emezek visszatértéig Petrovics Pétert bízták meg az ország kormányzásával. Ez a maga buzgó protestáns voltában és a Szapolyai-házhoz való erős ragaszkodásában már március 8-án a szászsebesi gyűléssel az elé az alternativa elé állíttatta Bornemiszát, hogy vagy csatlakozik a János Zsigmond híveihez, vagy elhagyja az országot. És hogy nyomatékot dobjon a mérleg egyik serpenyőjébe, ugyanakkor kimondatta a gyulafehérvári püspökség tizedeinek lefoglalását.

3 Igy aztán Bornemiszának csakugyan nem volt többé 1 Jakab Elek: i. m. 11 — 15. 1. — 2 Teutsch: i. m. I. 72. 1. 3 Pokoly; i. m. I. 84. 1. Archiv des Vereins.

.. N. F. I. 375—83. 1. 18*