Szelényi Ödön szerk.: Theologiai Szaklap 14. évfolyam, 1916 (Pozsony)

Báró Podmaniczky Páltól: A keresztyény kultusz lényegének kifejtése valláspszichologiai és dogmatikai alapon

A keresztyén kultusz lényegének kifejtése. 243 halandó természet között,

1 nem éri be e halálhatárolta élettel.

2 A közösségteremtő szükségesség bűnösségünk tudatában ép úgy megvan, mint istenbizonyosságunkban. Tudjuk, mindnyájan meghasonlottunk Istennel. Erre nemcsak annak megtapasztalása vezet reá, hogy másoknak szintén istenellenes akarata ellenünk fordul. Mindenek előtt onnan tudjuk, hogy mindnyájan bűnösök vagyunk, mert mindnyájan testben és a világban éltink.

3 S az a tapasztalatunk, hogy a test és a világ az istenellenes akarat közvetítői. A test, a melylyel belső életünk oly szorosan egybe van kapcsolva, az istenességnek akadálya, az istenellenességnek segítője. A világ, a melynek tagjai vagyunk, az Istennel meghasonlottak világa. Újra meg újra egy irányba vonja a maga akaratával akaratunkat: kísérts mivel benne élünk, mi is kísértjük a körülöttünk levőket. Mivel tehát Isten akarata ellenünk szegül, hiába akarunk: akaratunk nem tud tetté formálódni. S ha tetté lesz is, a tett nem elégít ki. S ha nem érne is kudarcz kudarcz után, magának életünknek kudarcza kétségtelen, mert meg kell halnunk. Isten akaratának ez az ellenünk való szegülése a kín érzését kelti bennünk. A kín erre kívánást kelt, a kívánás megmozdítja akaratunkat s akaratunk a képzelet segítségével elénk vetíti a vágyat: hogy Isten ellenünk szegülő akarata össze ne törjön, újra szeretnők egyesíteni akaratunkat Isten akaratával. Az istenellenesség kínja tehát vágyat szül az istenesség élve után. Ez a vágy a megváltás után való vágy. S a mint az istenellenes kívánás magunk fölött való elhatalmasodásának tapasztalata nem engedi, hogy a megváltást magunktól várjuk,

4 úgy a test és a világ által az istenellenességbe belerögzített voltunknak mindnyájunkat magába foglaló tudata viszont azt sein engedi, hogy egymástól várjuk. Csak Isten fölöttünk álló akarata egyesítheti akaratunkat a maga akaratával. A megváltás vágya tehát Istenre irányul/' S természetesen ez a vágy is közösségbe fűz bennünket, mert közös mindazokkal, a kiket gyötör az istenellenesség szülte kín." 1 James 159. o. (James-Wobbermin 131. o.) Bunyan James említette (i. m. 158. o., James-Wobbermin 130. o.) példáján kivül 1. J. M. Hahn vallomását i Baun: J. M. Hahn. 10. o. 2 James i. m. 140. o. (James-Wobbermin 114. o.) 3 Seriver i. m. 1. 82-83. o. 4 A magamegváltás kudarczát leírja Pontus Wikner svéd philosophus. Skovgaard-Petersen-Bleibtreu: Das Buch der Jugend. 142. o. 5 Ez szólal meg Luthernek a 130. zsoltáron alapuló énekében: Aus tiefer Not... Luthers Werke i. k. VIII. 34. o. L. továbbá Kiefner: W. Fr. Thumm.34. o., a hol a megváltás vágyának fel, Isten felé való kanyarodását figyelhetjük meg. 6 A megváltás után való vágynak fent adott psychologiájától lényegesen eltér Böhm Károly iskolájának kísérlete, a mely szintén megváltás után való vágyban látja a vallásos élmény gyökerét. L. Makkai Sándor: „Vallásos világkép és életfolytatás" cz. tanulmányát a „Böhm Karoly élete és munkássága" cz. műben. III. 5. o.-s u. a. „A vallás lélektana". Prot. Szemle, 1914, 424.-0. Böhm megváltás-fogalma azonban egészen más, mint a mienk. L. „Az ember és világa". II, 194.-0. Hogy egyáltalában gyümölcsöztethető-e Böhm a vallásphilosophia számára, erre nézve 1. Szelényi: Böhm Károly és a vallásphilosophia. Theol. Szaklap. 1914. 122.-0.