Szelényi Ödön szerk.: Theologiai Szaklap 14. évfolyam, 1916 (Pozsony)

Báró Podmaniczky Páltól: A keresztyény kultusz lényegének kifejtése valláspszichologiai és dogmatikai alapon

244 Baro Podnianiczky Pál. A mint az istenbizonyosságba a megváltás szükségessége felől való bizonyosság, úgy kapcsolódik belé ebbe a Krisztushoz tartozás felől való bizonyosság. Ez a bizonyosság adja meg az egyént a ker. kultikus közösségbe illesztő motívumnak a határozottan ker. jelleget. A Krisztushoz tartozás tudatának a megkereszteltség tudata az alapja. A keresztség tényében a ker. ember számára az a leglényegesebb, hogy — figyelmen kívül hagyva a ker. kultusznál nem, csak a ker. gyülekezet missziói tevékenységénél tekintetbe jövő kivételeket — a keresztség teljesen a saját akarati elhatározása nélkül lett életének meghatározó tényévé.

1 S abban is hasonló születésének szintén akaratától független tényéhez, hogy a mint születése szülein át végeredményben a Teremtőre utalja, úgy keresztsége is a keresztségnél közreműködő tényezőkön át ahhoz utalja, a kinek akaratából végeredményben megkereszteltetett: a Krisztushoz. S a keresztség által egy olyan közösség tagjává lesz, a mely a Krisztusban látja azt, a ki akaratát Istennel egyesíti s így megváltás után való vágyát kielégíti. A Krisztushoz tartozás tudatának ezek a körvonalai. Ezeken belül megtaláljuk egyeseknél a megkereszteltség tudatába beleolvadva a Lélek által való újjászülöttség tudatát, vagyis a megváltás vágyának teljes kielégülését.

2 Néha azonban a Krisztushoz tartozás tudata annyira elmosódott, hogy csak épen a tudatalatti rétegben

3 lappang s csak onnan tör fel olykor-olykor a sejtése annak, hogy megváltás után való vágyának kielégülését a ker. egyházban kell keresnie az embernek.

4 A keresztség teremtette állapot folytonosságának tekintetében is többféle változattal találkozunk. Van ker. ember, a ki a keresztség teremtette állapotot megszakítatlannak látja a maga életében.

5 Van, a ki hosszabb vagy rövidebb megszakadás után 1 Schlatter i. m. 459., 466. o. - L. pl. Starck: Tägliches Handbuch. 43.-0. Der gläubige Christ freuet sich seiner Wiedergeburt. Itt a keresztség ilyen értelmezése van alapul véve. 3 A „subconscious regionäre való hivatkozás nem „asylum ignorantiae" (Schmidt i. m. 47. o., Makkai Prot. Szemle 1914. 431. o.) L. James i. m. 233.-0. (James-Wobbermin 189.-0.) és Schlatter 618., 375. o. A „subconscious region"-t beilleszti a theol. gondolkodásba Vorbrodt: Zur Theol. Religionspsychologie. 52. o. Majdnem ugyanúgy, mint James, Vorbrodt a Myers-féle tudatalattit, illesztette be a theol. gondolkodásba Roc'noll a Hartmann-féle öntudatlant. L. Rocholl: Realpräsenz. 321-, 340-, 342.-0. 4 Itt a gyökere és magyarázata az „egyháziasság" sajátos jelenségének, a mely láthatatlan szálakkal köti, vonzza az egyént az egyházhoz s nagy lelki éhség idején — pl. most a háborúban — megtaláltatja vele az utat az egyházhoz még akkor is, ha nem azt keresi is még, a mit az egyház nyújt neki. L. a háborús vallásosság valláspsychologiai magyarázatát a szerző „A háború tapasztalatai és egyházunk teendői" cz. dolgozatában. Belmisszió 1916. 99. o. 5 Többek között Löhe is vallotta magáról. L. Stählin: Löhe, Thomasius, Harless. 3. o. Épen ezért nagyon érdekes gyermekkorának rajza önéletrajzi töredékében. Deinzer: Löhes Leben. 1. 3—41. o. V. ö. pl.: a gyermek gyönyörködik az úrvacsoraosztásban (u. o. 26. o.) s az asceticus író a lelki élvezet lehetőségét állítja. (Beicht- und Kommunionbuch. 250. o.)