Szelényi Ödön szerk.: Theologiai Szaklap 14. évfolyam, 1916 (Pozsony)

Báró Podmaniczky Páltól: A keresztyény kultusz lényegének kifejtése valláspszichologiai és dogmatikai alapon

A keresztyén kultusz lényegének kifejtése. 239 j 1 van: interpretatio, az adott anyag megelevenítése; divinatio, a pótlandónak következtetés által való kinyomozása s comparatio, az objective adottnak a mi subjectiv élményünkkel való összevetése.

1 Ha az adatgyűjtés minden mozzanata nem domborodhatik is : ki fejtegetéseinkben, a feldolgozás alá kerülő anyag mégis ezeknek az ilyen modon tagozódó módszereknek eredménye lesz. j Az első kérdés, a melyet föl kell vetnünk a következő: mi az ; a motívum, a mely a keresztyéneket Isten és a köztük való ! viszony nyilvánulásaképen ker. kultikus közösségbe gyűjti? 1 Ez a motívum egy sajátos vágy, a mely három bizonyosságnak j az eredője: az Isten felől, a váltság szükségessége felől, a Krisz- j tushoz tartozás felöl való bizonyosságé. Az istenbizonyosság előfeltétele — lévén az viszonyulás Isten és ember között s viszonyulás csakis személyiségek között lévén lehetséges — az ember személyiségtudata.

2 Ha ennek elemzéséből indulunk ki, azt találjuk, hogy tudatunkban folyto- ; nosan alkalmazni kell magunkra a causalitas mindkét oldalát. I Nemcsak ok, hanem egyben okozat is vagyunk. S az okozottságot | vonatkc ztatnunk kell énünk egészére. Mindenestül egy fölöttünk | álló ok okozatai vagyunk. S ez a bizonyosság okozottságunk, i teremtettségiink felől egyre följebb és följebb hajt bennünket, fel j nemzőinken át Istenig. A mindent tudó, ható és átfogó Istenben ! találjuk meg azt, a ki bennünket megismerő, ható, egységes ' személyiséggé teremtett. S a mint egységtudatunk arra késztet, , hogy teremtettségünket énünk egészére vonatkoztassuk, úgy arra i is kényszerít, hogy a teremtettséget mindnyájunkra vonatkoztassuk. j Az istenbizonyosság már első csírájában gyülekezetté tömörít j bennünket. — Az énünkön kivüllevő, a test által velünk összekötött természet ezt az istenbizonyosságot kiegészíti és megerősíti. Az énünktől idegen testtel és a természettel való összekötöttségünk teremtettségiink, körülhatároltságunk, kormányzottságunk tudatát teszi nyomatékosabbá. A természethez való viszonyunk segít ugyan rá bennünket Isten hozzánk való viszonyának elgondolására (fölöttünk Isten, amint alattunk a természet), de másrészt az istenbizonyosság érteti meg velünk a természetet, a természetben a számot, a törvényt, a typust, a czélt s a teleologikus rend felismerése által elvezet az isteni gondviselés felől való bizonyosságra. — De mivel az ember nemcsak a természetbe van belekapcsolva, hanem az emberiség közösségébe is, istenbizonyossága innen is kap tartalmat. Mivel az embert csak a közösségbe belekapcsolva ismerjük, tudjuk, hogy Isten a közösség 1 Reischle (Die Frage nach d. Wesen u. Religion) nyomán illeszti be Faber I a valláspsychologia módszerébe, i. m. 108. o. 2 A következő fejtegetésekre nézve 1. Schlatter: Das christliche Dogma , 23-, 27-, 41-, 55-, 65-, 87-, 93-, 104, 133, 145, 160, 188-, 213. o. Mivel Schlatter empirikus theologus, a ker. dogmát tárgyaló müve széles psychologiai alapon ! épül föl. (1. D. christl. Dogma 2i—303. o.) s így részint mint anyaggyüjtemény, részint mint az introspectio irányítója jó szolgálatot tehet a valláspsychologusnak. 16* « \