Szelényi Ödön szerk.: Theologiai Szaklap 14. évfolyam, 1916 (Pozsony)
Báró Podmaniczky Páltól: A keresztyény kultusz lényegének kifejtése valláspszichologiai és dogmatikai alapon
A keresztyén kultusz lényegének kifejtése. 235 azonban, mivel épen úgy lehet üdvre, mint kárhozatra való elrendeltség, bizonytalanságban hagyja az embert s ebben a bizonytalanságban gyökerezik a kálvini kultusz harmadik jellemvonása. Mivel az üdvre kiválasztottság bizonyosságát a hitnek az életben való megnyilvánulása adja, a kultusz is alkalom lehet arra, hogy a kiválasztott kultikus vallástétele által kiválasztottságáról megbizonyosodjék 1. Theurgiáról nem lehet ugyan szó ennek a kultusznak keretében, — a praedestinatio ténye következtében czéltalan lenne — de Isten prioritása mégsem 1 érvényesülhet. A kultusz nem alkalom arra, hogy Isten munkálkodjék rajtunk, hanem alkalom az embernek arra, hogy vallástétele által Istent dicsőítse 2. S mivel a kultusz alanya nem Isten, hanem az ember, a kálvinismus a lutherismussal ellentétben egyáltalában nem közönyös a kultusz külsőségeivel szemben. Vagy puritán a végletekig, mint maga Kálvin, vagy átcsap ennek az ellentétébe, a Common Prayer Book merev szertartásosságába 3. A reforinácziót követő három évszázad kora néhány emberöltő elmúltával csakhamar az egyre mélyebbre hajló kultikus depravatio kora lesz. A depravatioban két tényező hatott közre. Egyrészt a kegyelmi eszközöktől mindinkább eltávolodó Spiritualismus, másrészt a felvilágosodás philosophiai áramlata. A Spiritualismus legvégső consequentiáit levonja a quäckerek mozgalma : a kegyelmi eszközök teljesen fölöslegesek és nélkülözhetők számára 4. De nemcsak a quäckerismusban, másfelé is, így a lutheri protestantismusban is uralomra jut a spiritualismus. Itt — akarata ellenére — a pietismus egyengeti útját, a mely tulajdonképen visszahatás akart lenni a reformácziót követő orthodoxia 5 merevségére, de tényleg a spiritualismus és a fölvilágosodás együvé torkolásából keletkezett rationalismusnak lett úttörője 0. Előhirnöke ennek a fejlődésnek a kultusz kivetkőzése a reformáczió adta jellegéből. A pietismus, a mikor az ecclesia late 1 Achelis i. m. 1. 542. o. Schlatter i. m. 479. és 655. o. 2 „Az egyház czélja nem bennünk, hanem Isten nevének megdicsőítésében rejlik. Innen az a szigorúan szellemi kultusz, melylyel a kálvinista a maga egyházában Istent tisztelni akarja." Kuyper: A kálvinismus lényege. 75. o. A kultusznak más czélja alig lehet. Már Zwingli szerint is: „Fides ... iis datur, qui ad vitám aeternam electi et ordinati sunt, sic, tamen ut electio antecedat, et fides velut symbolum electionem sequatur". Grütz- macher i. m. 103. o. A kegyelmi eszközök, mint Istennek az ember üdvét munkáló eszközei s a köréjük csoportosuló kultusz számára itt nem marad feladat. 3 L. az utóbbira nézve Rietschel i. m. I. 418. o. Clemen i. m. I. 67. o. 4 Grützmacher i. m. 217. o. 6 Hogy az orthodoxia kora nem tekinthető a maga teljességében a depravatio korának, hogy kegyessége jórészt egyenes vonalban leszármazottja Luther kegyességének, ennek többek között, mint erre Wernle is rámutat, kétségtelen bizonyítéka Gerhardt énekköltészete. L. Wernle: Einführung i. d. theol. Studium. 246. o. 6 A spiritualismus és rationalismus kapcsolatára nézve 1. Grützmacher i. m. 219. és 281.-0.
