Szelényi Ödön szerk.: Theologiai Szaklap 14. évfolyam, 1916 (Pozsony)
Báró Podmaniczky Páltól: A keresztyény kultusz lényegének kifejtése valláspszichologiai és dogmatikai alapon
236 Báró Podmaniczky Pál. dicta határain belül az ecclesia proprie dicta megvalósítására törekszik, igaz, az igének az addiginál szorgalmasabb és helyesebb használata által akarja ezt elérni 1, de a mikor elhatalmasodik rajta a subjectivismus, az igétől és a szentségektől magát függetlenítő spiritualismus, a magahitt, törvényeskedő synergismus, istentiszteleti élete is hanyatlani kezd s az írást hirdető ige elé a lélekvezette egyéniség vallástétele, a Krisztus mellé a megigazításában közremunkáló ember s így az egész kultuszban Istennel szemben az ember kerül prioritásba 2. A pietismust az egyházban és theologiában nyomon követő rationalismus már határozottan szembehelyezkedett a reforinátori s így az apostoli és jézusi keresztyénséggel is s. Innen van, hogy a rationalismus kifejlődésének csúcspontja a ker. kultusz depravatiojának legmélyebb pontja. A rationalista kultusznak is az ige ugyan a középpontja, de ez az ige nemcsak hogy nem kapcsolódott Jézus és az apostolok igéjéhez, hanem — mindenek előtt a Krisztus és váltsága tekintetében — teljesen meghasonlott vele 4. Ez az ige az embert hirdette, a kinek van ereje, képessége arra, hogy tmagában az erényes embert kialakítsa 5. Az igehirdetés csak annyiban akar segítségére lenni, hogy oktatásban részesíti s ebbe az- oktatásba belefoglalja Jézus ethikájának bizonyos pontjait". S a mint az ige, úgy a szentségek is az oktatás czélját szolgálták s az igével együtt elvesztették az ige adta tartalmukat 7. Theurgiává fajult ez a kultusz is 8, bár következetlenül, mert hiszen a mint lehetetlennek tartotta a következetesen a deisinusba beleolvadó rationalismus Istennek az emberrel való érintkezését' J, úgy lehetetlennek kellett volna tartania az ember érintkezését is Istennel. S mivel a rationalismus számára a kultusz az ember ténye lett, fontossá lelt számára az, a mi iránt pl. Luther közönyes volt. Elvetette, a 1 A bibliaóra történetében korszakalkotó a pietismus, L. Wurster: Die Bibelstunde. 26.-0. 2 Wacker: Die Laienpredigt u. d. Pietismus. 50. o.; Köstlin i. m. 222.-0.; Schlatter i. m. 507.-O. 3 Annyira ment, hogy végre még a „Mi Atyánk"-ot sem tartotta elfogadhatónak. L. Sintenis „Mi Atyánk"-fordításait Köstlín i. m. 234. o. 4 L. pl. Luthardt i. m. 230. és 314. o. 5 Nicht, als wollten sie sich schwächer fühlen, als sie sind; nein, nein, sie können viel für sich tun, aber — der Geist ist oft willig und das Fleisch ist schwach", — mondja egy úrvacsorai ima. Még jellemzőbb a következő distributioi formula : „Geniessen Sie ein wenig Wein ! Tugendkraft liegt nicht in diesem Wein, sie liegt in Ihnen, in der Gotteslehre und in Gott !" Köstlin i. m. 232.-0. 6 „Der Hauptberuf eines ev. Pfairers (ist), dass er Lehrer werde". Köstlin i. m. 226. o. 7 L. a. keresztelési és úrvacsorai formulát, amelyet Köstlin közöl i. m. 227.- és 229.-0. 8 „Lasset. . . uns. . . nicht zum Altare gehen um ein Sacrament daselbst in Empfang zu nehmen, sondern um unser Sacrament dahin zu bringen". Köstlin i. m. 229. o. 9 Luthardt i. m. 96. o.
