Szelényi Ödön szerk.: Theologiai Szaklap 14. évfolyam, 1916 (Pozsony)

Zoványi Jenőtől: A protestantizmus továbbterjedése és egyházi különválása Erdélyben, Tiszántúl és a hódoltságban. (1542—1556)

212 Könyvismertetés. 212 kell elfoglalnia a történettel, a kulturával s általában az egész szellemi élettel szemben is. Oly elveket hirdessen, amelyeket az idők változásai nem érinthetnek. Mellőzze azt, ami benne természeti, tehát „a világból való", s hirdesse és gyakorolja a szellemi, tehát „mennyei" igazságokat E téren rugékonyabb élettevékenységre, szellemi életerőinek gazdagabb kifejtésére van szüksége. Nem a múltból és a múltnak, hanem a jelennek éljen. Aztán a keresztyénség szellemi eredete és természete kivánja az érzéki mágikus elemnek következetes kizárását a vallásból. Ne hangoztassák annyira „a Krisztus keresztfájáról lecsöpögő vért", amely „még protestáns szóuoklatokban is előfordul, hanem inkább az ő példányképszerű személyiségét vallásos-erkölcsi tekintetben egyaránt. Még a sákrámentomok is Eucken szerint „sind das Kind eines Zeit tiefer Ermattung und geistiger Dämmerung", mert a vallás minden izében személyes élettapasztalat, erő és hatalom. S végül jobban tisztuljon meg a keresztyénség a puszta emberi lét- és életformák nyűgétől, az az emancipálja szellemi életét a végesnek világától. Az „új élet", „új ember", új ég és föld" követelményei az örökkévalónak bizonyságai, s minden ideinek és felületesnek legyőzői, férfiasabb, erőteljesebb és szellemibb keresztyénségre törekedjünk, mely jobban tudja összekapcsolni az isteni kegyelmet és az emberi szabadságot, mint azt Augustinus, Luther vagy Kálvin tette. Jobban szakítsunk a traditióval, erősebben krisztianizáljuk az életet, bensőbb viszonyba hozzuk a keresztyénséget modern korunk feladataival, demokratikusabb irányba tereljük annak életigazságait, s szüntelen reformáljuk azt tanaiban és szervezetében egyaránt a szellemi élet irányában. Egyedül a keresztyén vallás való és méltó az élet szédítő magasságainak és meredélyes mélységeink áthidalására s az emberiségben a maradandó sőt örökkévaló élettartalom kifejlesztésére. Ezt a szellemi megifjitó reformátiót a keresztyénség soha sem nélkülözhet'. A Jézus személyisége s az istenországa örök szellemi tartalma a keresztyénségnek, amelynek vallóját I Eucken „Können wir noch Christen sein ?" c. hatalmas apologétikájában is bizonyúlt. Ez a keresztyénség máig is a leghatalmasabb szellemi életerő a világon. Dr. Szldvik Mcítyds. Inter Arma. A Szabad Lyceum, az Erzsébet Népakadémia és az Országos Közegészségügyi Egyesület által 1914/15.-ben Budapesten rendezett Háborús tárgyú Előadások gyűjteménye. Sajtó alá rendezte Vörösváry Ferenc, az Erzsébet Népakadémia főtitkára. Budapest. 1915. VIII.

ü 253 1. Krisztus urunk azzal bocsátotta el tanítványait: Elmenvén, tanítsatok minden népeket. A modern kor apostolai a tudósok. Ezek össze álltak, hogy e nehéz időben elinduljanak az új világ megteremtésére. És valamint a híres német tudósok oktató előadásokat tartottak a nagyközönség előtt, azonképen egyesültek