Szelényi Ödön szerk.: Theologiai Szaklap 14. évfolyam, 1916 (Pozsony)
Zoványi Jenőtől: A protestantizmus továbbterjedése és egyházi különválása Erdélyben, Tiszántúl és a hódoltságban. (1542—1556)
206 Könyvismertetés. 206 vértanúságának első századbeli tradíciója vonta maga után a Péter római vértanúságának s így tartózkodásának legendáját is. Egyébként az első konkrétebb tudósítás a korinthosi Dionysiosé (70 körül), aki Eusebius szerint (H. E. II. 25) azt irta, hogy Péter és Pál alapították a korinthosi egyházat s aztán Italiába mentek és ott együtt szenvedtek vértanúságot. Semmivel sem értékesebb ennél a másodkézből való tudósításnál Irenaeus (adv. haer. 111. 1) és Tertullianus (de praeses. haer. 36 és adv. Marc. IV. 5) értesítése sem, mert valamennyi kétségtelenül a nagyon erős hagyomány hatása alatt íródott. A Lietzmanntól megvizsgált liturgikus künyvek legelső adata, mely Péter római tartózkodását bizonyítaná, a III. sz.-ból való; akkor már minden római püspök depositiójának napját megülték a római egyházban s ez, — ha nem akarta az apostoli alapítás tekintélyét egyszer s mindenkorra eljátszani s ha valamiféle történeti alapot akart vetni primátusának, melyet ez időtájt már minden eszközzel biztosítani igyekezett magának 1), -— nem szalaszthatta el a kedvező alkalmat, hogy Péter depositióját is ünnepei sorába iktassa. Támaszkodott pedig ebben az eljárásában az elevenen élő közhitre s a fent említett egyházatyák nyilatkozataira, melyek azonban szintén nem egyebek, mint a legenda életének irásos emlékei. Nem lehetetlen ugyan, hogy Péter Nero alatt halt meg, de máshol; ezt a tényt aztán lokalizálták Rómára s kombinálták a Nero-féle üldözéssel. A depositio napjának ilyetén megállapítása tehát nem egyéb, mint a tradíció hivatalos szentesítése magasabb egyházdisciplinai és dogmatikai tekintetekből. így felfogva a rideg tényeket, megkell állapítanunk, hogy a liturgikus könyvekből kérdésünkre vonatkozólag Lietzmann semmi positivumot sem tudott kihámozni. E mellett sajnálni való, hogy nem elemezte a kérdés történetét az apostoli iratoktól kezdve Clemens, Ignatius, Dionysius, Tertullianus, Eusebius, Hieronymus nyilatkozatain át egészen a modern idevágó irodalomig. Az egyházatyák nyilatkozatainak kritikája megóvta volna néhány következtetéstől, melyeket a liturgikus könyvek alapján megkockáztatott. A Liber pontificalis (VI. sz.), mely a Catalogus Liberianus alapján készült, Péter és Pál ünnepét a 258. évhez könyvelik el először (Petri in Catacumbas, Pauli in via Ostiensi). Ez egyúttal az első adat, mely a két apostol ünnepét jún. 29-re teszi. Lietzmann szerint ez nem a depositio, hanem a translatio napja; ő ugyanis azt hiszi, hogy ezen a napon vitték á + Péter reliqniáit a fenyegető Valerianus-féle üldözés miatt a Sebastianus-katakombába. Ez a feltevés teljességgel bizonyíthatatlan. A magam részéről sokkal valószínűbbnek gondolom a. tényállást így: a jún. 29. már előbb Pál ünnepe volt s ehhez ebben az időben társították a Péterét. Eddig ugyanis Péter ünnepe febr. 22-én volt, ez a nap pedig a pogány római Caristia (cara cognatio) ünnepének napja. Azért tette tehát a római egyház eleinte erre a napra Péter 1 V. ö. Lipsius: Die Queilen d. röm. Petrussaga, 1872. VI. Soltan: Petrus u. d. väpoth. Primat 1900. Hausrath: Jesus u. die neutestam. Schriftsteller 1900. 26—43 lk. A. Drews, Die Petrus Legende, 1910, 39—49 lk.
