Szelényi Ödön szerk.: Theologiai Szaklap 14. évfolyam, 1916 (Pozsony)

Zoványi Jenőtől: A protestantizmus továbbterjedése és egyházi különválása Erdélyben, Tiszántúl és a hódoltságban. (1542—1556)

202 Könyvismertetés. 202 „Egy eszmének, hitnek, tannak valódi horderejét és jelentését a neki megfelelő . . . tényekben, meghatározott következményekben kell keresni". Részemről teljesen következetesnek tartom ezt az elvet s nem is utilitarizmusa ellen emelek kifogást, hanem az ellen, hogy az axiologiai alapon felépített vallás íme így lesz teljesen relativ-vá. Nem önmagában van annak meg objektiv értéke, hanem annyit ér, amennyire értékeli az emberiség a társadalom, a pragmatizmus ez uton merő szubjektivizmussá lesz. — Különben szerző helyesen talál kanti gondolatot a vallás axiologiai jellegűvé tételében. — Én még nagyobb mértékben látom azt érvényesülni, mint ő s a vallás objektumainak érték ítéletekre való alászállitása ma napság épen Kant követőinél divatos, — Amennyiben most már fentiek alapján tudomány, erkölcs, szociologia eszthetika és vallás együvé tartoznak, az érték gyarapodás megállapítása céljából a kapcsolódási pontok keresendők meg. Ez az u. n. Pascal féle módszer.— Lássuk röviden. Ami első sorban a tudományt illeti, annak tárgya a tünemény a maga Gourd féle dualizmusában (dologi létezés és funkczió), célja pedig az összrendezés, egységesítés, mely különböző „építmények" szerint történik. — Ez képezi . a szellem extensiv gyarapodását, mely összrendezés a hasonlóság elveszerint történik, de soha tökéletes nem lehet. Nem lehet, mert a lét dualizmusának mind két részében megtalálhatjuk az összrendezhetlen elemet. A tüneményekben a különös sajátszerű, a funkczióban az új, szabad oktatás, ez az összrendezhetetlen. — Megjegyzendő, hogy amennyiben Gourd a csodától úgy akarja azt megkülönböztetni, hogy amaz törvény ellenes, emez csak törvényen kivűli, helytelyenül disztingvál, mert a csoda általánosan elfogadott, definicziója nem foglalja magában a törvény ellenes jelzőt. Az összrendezhetetlennek a vallásban a mysterium felel meg, mely azonos a természet felettivel. így keletkezik szellemi életünk mélyítése gyanánt a hit, szóval puszta pszikhikai funkczió, melytől Istenbe vetett bizalom bizonyossága távol áll. Az erkölcsöt kell másodsorban figyelembe vennünk, mely az akarások összrendezése az akarat terjesztése céljából. — Az összrendezés ismét a szellem építménye, csele, csakhogy mialatt az elméleti téren a hasonlóság elvén alapult, addig itt a szolidaritás elve képezi az alapot, amely uton gazdagodik akaró hatalmunk. Az erkölcs szempontjából az összrendezhetetlen az áldozat, mert az minden törvényen kivül áll. — Megváltó ez, mert következménye a subjective érzett bűnbocsánat és vigasztaló, mert a heroikus önfeláldozásban nagyszerű tettének ereje hat. — Mindez azonban nem lépi túl az emberinek, a heroikusnak határát. — De épen azért stoikus öndicsekvésre vezet a mindenkor determináló Isten dicsősége helyett, sőt végeredménye a nihilizmus, a megsemmisülés. Eszthétikailag érzelmi életünk jön figyelembe, ennek gyarapítása integrálás utján a cél, ennek elmélyítése inkordinacio utján