Szelényi Ödön szerk.: Theologiai Szaklap 14. évfolyam, 1916 (Pozsony)

Zoványi Jenőtől: A protestantizmus továbbterjedése és egyházi különválása Erdélyben, Tiszántúl és a hódoltságban. (1542—1556)

Könyvismertetés. 203 is lehetséges. Mig a szép, a harmonikus, az összrendezhető elemet alkotja, addig a fönséges kiragad ebből a körből. Önként érthető, hogy összrendezhetetlensége dacára is a fönséges az egyetemes pszikhizmussal függ egybe. Végre ami a szociologiát illeti, a társadalom nem egyébb, mint az egyéni szellemek összrendezése, természetesen nem az öntudaton kivül gondolva azt, melynek elve az individualizmus s célja a szellemiség gyarapítása. Az összrendezhetetlen elemet itt a forradalmi magatartás, az újitó szellem képezi, úgy hogy tehát ezzel semmi konfesszionalizmus össze nem fér s a tradicionális egyházat is szeretet közösséggé kell átalakítani. Ennek alapja pedig az emberek szeretete önmagukért s önmagukban, nem pedig közös hiedelmek. A vallás filozófia emiitett részeihez járul végül a vallásos dialektika, mint konstruktív jellegű rész, mely okmány szerüleg elvezet bennünket Istenhez. Ez szellemünknek époly csele, építménye által történik, mint azt az elméleti dialektikánál, a tudománynál láttuk. — Gourd szerint a vallás a myszticizmusból táplálkozik, ez pedig az az élmény, ahol lelki életünk egységessé válik. Ezen egységessé válás pillanatában kezdődik a vallásos dialektika. Ez az élmény ugyanis Istenhez kapcsol, minek alapján az immanens istenfogalom keletkezik, ami tehát tulajdonképen az összrendezhetetlen reakciója a lélekben. Az összrendezhetetlenek hatása a föltétlen víziója, amikor az öntudat bezárul minden más előtt, kitaszít önmagából minden összrendezhető elemet, hogy a feltétlen, a transcendens Isten előtt megnyíljék. A személyes Isten fogalom aztán úgy értendő, hogy a vallásos, az isteni személy a föltétlen szimbóluma lesz. Az összrendezhetetlen elemek közül hogy melyik ragadta meg figyelmünket, az mellékes. A kereszténységben, tudjuk, ezek a bibliában vannak összegyűjtve. Ha tehát Krisztus, aki számunkra ilyen szimbólummá lesz, akkor ne aggasszanak azok a nehézségek, miket életének történeti rekonstruckciója okoz: ez a tudomány dolga, nem a vallásé. Mi van születésével, életével, halálával, mellékes. Ő rám nézve az összrendezhetetlen hordozója. Benne és általa szeretjük meg Istent. Sőt ehez egy másodlagos szimbolizmus is járul. Krisztus jelképezi számunkra az összes többi összrendezhetetleneket is, tehát, mondom, ami a keresztyénségen kivül e fogalomhoz csatlakozik, tudományban, erkölcsben, társadalomban, vallásban. Feltétlen úgy áll tehát Gourd szerint a dolog, hogy a vallás az első s a vallás teremti aztán meg a maga számára Istent, vagyis Isten a vallás után következik. — Molnár J. ezek szerint hiába igyekszik itt ellentétes álláspontra helyezkedni, ha az előzményeket elfogadta. Csakhogy az összrendezhetetlen emez egész filozofiája itt jut kátyúba. Mindig az egyszerű öntudattól való távolodásnak vette fel a tudományos öntudatot, amely az összrendezésben áll s amely konstatálja ezek szerint az összrendez-