Szelényi Ödön szerk.: Theologiai Szaklap 14. évfolyam, 1916 (Pozsony)
Zoványi Jenőtől: A protestantizmus továbbterjedése és egyházi különválása Erdélyben, Tiszántúl és a hódoltságban. (1542—1556)
Könyvismertetés. 201 deduktive indul meg az á priori adatt egyetemes értékből s a cél a szellem gyarapodása és pedig extensiv uton, kiterjedésben a tudomány, erkölcs, társadalmi élet utján, intensiv uton, mélységben pedig a vallás utján. A vallásfilozófia tehát axiológiai tudomány. Már az maga kétséges, hogy ezek az alapvető gondolatok megállhatnak-e. Szerző azt mondja, hogy Gourd dualista. A lét dualizmusában megkűlönböztett „dologi meglét" (körűlbelől az anyag, mint létező) és funkció ezt nem bizonyíthatja kellőleg, mert hiszen e kettőnek létezése egy, a szellem „szorosan simul az anyaghoz, mint tiszta tevékenység". A dolgok metafizikája mellett semmi esetre sincs szűkség külön a szellem metafizikájára. De másfelől a lét és érték dualizmusa sem világos. A dualizmus a lét és szellem gyarapodás között állana fenn. Ámde ez utóbbi bármennyire emelkedjék is, nem egyéb, mint funkczió, tehát az elsőhöz tartozó valami. Ez utóbbi tehát pusztán az előbbi más szempontból való összrendezése gyanánt tekinthető. Az értékek megállapítására szolgál aztán a szellemnek sajátságos „csele" építménye. Ez alapon összrendez elméleti téren a tudomány, gyakorlati téren az erkölcs, művészeti téren az eszthetika, társadalmi téren a szociológia. De mindig marad valami összrendezhetetlen elem, amelyből hasonló csel, vagy építmény alapján jön létre a vallás. Hátra van ezek alapján, hogy a dualizmus két tagjául az összrendezhető és összrendezhetetlen, minden jelenségnél megtalálható elemét vegyük. Tudomány, erkölcs stb. és vallás egyaránt a szellem cselének, vagy építményének van tehái feltűntetve. Méltán ütköztek meg Gourdnak ez utóbbi kifejezésén, mint amely kétségkívül tudomány és vallás egyenlő alapokra helyezéséi mondja ki, de nem a vallás lesz altala.bizonyos, hanem a tudomány labilis. De meg a vallásra nézve contradictió is van benne, mert a vallás igy nem egyéb lenne, mint az összrendezhetetlen összrendezése. Oly puszta felvétel, sejtelem az, amelynek igazi realitást tulajdonítani, azt a dualizmus második tagjául elfogadni nagyon bajos. A szellemnek saját határain túl kalandozása önkény s az tehát a vallás tárgyainak pusztán a szellemből való következtetése is. Bármennyire hálásak vagyunk is Gourdnak az emberi szellem egységének eme vitatásáért, a vallásnak emez egységbe helyezéséért, nem láthatjuk annak tárgyait biztosítva. Igaz, tudomány, vallás stb. mint a szellem önálló téréi csak eszközök gyanánt tűnnek fel, melyek mögött vannak a jelenségek, csakhogy a lét dolgainak, funkczióinak összrendezése mégis valami pozitív dolog, míg az összrendezhetetlenre vonatkozó eredmények ugyanezen érvénnyel nem bírhatnak. Szóval' a vallás biztos megindokolásául a Gourd vallás filozófiája nem tekinthető. A szellem gyarapodás, vagy az általános egyetemes érték szempontja tehát az, mely a valóságok érték szerinti összrendezésénél irányadó. Ez képezi a Gourd filozófiájának pragmatizmusát, amelynek utilitarisztikusan hangzó alapvető szabálya:
