Szelényi Ödön szerk.: Theologiai Szaklap 14. évfolyam, 1916 (Pozsony)
Zoványi Jenőtől: A protestantizmus továbbterjedése és egyházi különválása Erdélyben, Tiszántúl és a hódoltságban. (1542—1556)
184 Zoványi Jenő. Agenda. Ez ugyszólva kiegészítője az előbbinek s még inkább, mint amazt, a legnagyobb részében németországi kútfőre specialiter a Wittenbergi Agendára támaszkodva készítette 1. A „Reformatio ecclesiarum saxonicarum in Transsylvania", illetőleg az ugyanakkor megjelent német kiadás szerint „Kirchenordnung aller Deutschen in Siebenbürgen" címet viselő szabályzat sokkal rendszeresebb dolgozat az alapjául szolgáló 1543-iki brassói szabályzatnál, melynek legtöbb részlete át van beléje véve, néhol jelentékenyebb, néhol apróbbszerü módosításokkal, de általában más, helyesebb beosztással és átgondoltabb kidolgozással. Amaz csak tizenégy szakaszból állott a bevezetésen és befejezésen kivül, emez tizenkilencből, noha igazában véve csupán három szakasza szól olyan tárgyakról, amik hiányzottak amabból, mig az újnak a szertartásokat szabályozó négy szakasza másfél ottani szakasznak az átdolgozásából állott elő, ezt a felet kiegészítő másik fél szakaszból pedig szintén külön szakasz lett emitt. Ellenben egy, a „De libertate Christiana" czímű, gyakorlati kérdéseket csak kevéssé érintő szakasz teljesen kimaradt az átdolgozásból. Ebben további eltérés még az előbbivel szemben az a külsőség, hogy épen a gyakorlati szempontokra való tekintettel sorszámokkal vannak benne ellátva mind a szakaszok, mind egyes pontjaik. A „De vocatione ministrorum" (az 1543-ikiban „De vocatione") című I. (amott IX.) szakasz elméleti követelményeket ir elő a papokkal szemben, de gyakorlati irányú utasításokat is ad, még pedig a változott viszonyokhoz mérten pár lényeges módosítással. A „De doctrina Christiana" (1543-ban „De doctrina") c. II. (amott I.) szakasz jóformán egészen mássá alakult, mindössze pár kifejezés jutott belé a régiből (más szakaszokból is), az intézkedések vagy tanácsok kibővültek, illetőleg szaporodtak, de voltaképen itt is egy rövid homiletika az egész. A „De officiis ministrorum" c. 111. (a régiben X.) szakasz igazában együvé tartoznék az előbbivel és uj intézkedést mindössze annyit foglal magában, hogy megtiltja a prédikálás elmulasztását és elrendeli viszont a papok tisztességes ellátását. A „De sacramento baptismatis" („De baptismate") c. IV. (II.) szakasz általánosságban ezúttal is fentartja azt az elvet, hogy nem kell ismételni a szükségből való keresztelést, most azonban már tisztán abban az esetben, ha szabályszerűen végeztetett, de még kétség esetén is megköveteli annak rendes elvégzését. A „De coena Domini" („De missa publica" fele része) c. V. (IV.) szakaszban a legfontosabb módosítás a mise szónak felváltása a protestáns tanfogalmaknak megfelelővel, viszont ujak azok az intézkedései, melyek az urvacsorához való bocsátás, illetőleg előkészület módozatairól szólanak, 1 V. ö. Köhler: i. m. — Csáki: i. m. 10. 1. — Möller: Gottesdienst in einer evangelisch-sächsischen Kirche in Siebenbürgen im Jahre 1555. Majnafrankfurt, 1883. 21. és 24. 1.
