Szelényi Ödön szerk.: Theologiai Szaklap 14. évfolyam, 1916 (Pozsony)
Kiss Jenőtől: Az antihellenistikus apológia az őskeresztyén egyházban Quadratus-tól Lactantiusig
168 Kiss Jenő. Nagy ügyességet mutat a pogány vallás ellen való polémiában. Honnét tudják a pogányok, hogy épen annyi isten van, mint amennyit ők imádnak ? Tegyük fel, hogy ezeret, vagy ötezeret imádnak, ámde az istenek száma lehet tizezer sőt százezer is (III. 5). Emberi alkotások az Isten szobrok, s hogy ez a pogányok isteneire nézve — ha csakugyan léteznek — milyen nevetséges, azt egy példa világosan mutatja : Ha szamarak, kutyák, disznók az emberhez hasonló értelmes lények lennének, ha értenének a képzőművészetekhez, és valamiképen ki akarnák fejezni az ember iránt való tiszteletüket, milyen harag fogna el bennünket, ha látnók, hogy saját alakjuk szerint ábrázolnának minket. .. ha a város alapító Romulust szamár fejjel, Pompejust kutyafejjel rajzolnák, ha egy disznó alakja alá Cato vagy Cicero neve volna felvésve? (III. 6) Nem nevetnek-e a ti isteneitek a ti balgaságaitokon, vagy nem dühönaenek-e miatta? (ib.) Kételkedve kell kérdeznünk, lehet-e egyáltalában nagyobb istentelenség a pogányok (rómaiak) vallásánál ? (V. 23.) Isteneik példáját követve ragadtatják el magukat a legnagyobb erkölcstelenségre (IV. 28, V. 1—8, IV. 30, VI. 24—26). Joggal mondhatná az áldozati állat: Óh Jupiter! méltányos dolog-e, hogy bár más valaki vétkezik, én bűnhődjem, aki téged nem bántottalak, sem istenségedet meg nem sértettem (VII. 9). Ha az isteneket áldozatokkal ki lehet engesztelni, úgy a gazdag emberek iránt jó indulatuak volnának mindig, mivel azok nagyobb és több áldozatot hoznak nékik (VII. 12). Általában az áldozat nevetséges voltát megint egy példával teszi szemlélhetővé: tegyük fel, mondja, hogy a kutyák, szamarak, fecskék isteneknek tartanának titeket (pogányokat), és arra gondolnának, hogy tiszteletük jeléül áldozatokat hozzanak néktek, nem vennétek-e a legnagyocb gyalázatnak, ha a fecskék döglött legyekel áldoznának, ha a szamár szénát vagy csepüt vinne oltáraitokra, ha a kutya csontot rakná eléje? (VII. 17.) Méltán tekinthető mindezek láttára a pogányvallás az igaz vallás torzképének (passim). Lactantius. A világ keletkezésére vonatkozólag Athenagorashoz hasonló felfogást vall. Hogyan volna lehetséges, mondja, hogy az ész nélkül való atomokból alakult volna a világ? (Quomodo sine ratione coeumtia possunt aliquid efficére rationale?) De ira Dei. c. X. Még eszes lények, az emberek is képtelenek volnának erre; hogyan állhatott volna tehát elő a világ cursu atomonum passim cohaerentium. Hiszen még a legnagyobb művész sem képes arra, hogy pl. emberi szivet, vagy emberi hangot készítsen 1 (De ira Dei c. 10). Ha a világ tényleg az atomok esetleges találkozásából jött létre, vájjon miért nem áll elő nap1 . . . Quis artifix potuit aut cor hominis aut vocem aut ipsam fabricare sapientiam ?
