Szelényi Ödön szerk.: Theologiai Szaklap 14. évfolyam, 1916 (Pozsony)

Kiss Jenőtől: Az antihellenistikus apológia az őskeresztyén egyházban Quadratus-tól Lactantiusig

Az antihellenistikus apologia az őskeresztyén egyházban. 169 jainkban is ilyen módon pl.' egy ház vagy egy város?

1 (ib.) Ki látott valaha is ilyen atomokat? (ib.) Vita tárgya csak az lehet, hogy egy Isten vagy több teremtette-e a világot; mire azt kell felelnünk, csak egy, mert Isten mindenhatóságát sértené az a gondolat, hogy a világ teremtésében más valaki is segédkezett volna neki (Inst. I. K.). Amint az emberi testet az emberi értelem kormányozza, úgy a világot Isten (ib.). Hogy Isten testi szemekkel nem láthatjuk, az természetes; az embert sem látjuk, csak a testét. Lényegét jellemét csak tetteiből ismerhetjük meg (II. K.). Istent is csak műveiből ismerhetjük meg, miután Jézus tanítása által kijelentette magát, akit nem lehet egy második Istennek tekinteni; az Atya a forrás a Fiu a patak, az Atya a nap a Fiu a sugár; a kettő elválaszthatlanul összetartozik

2 (IV. 29). Isten önmagáról csak annyit közölt az emberekkel, amennyit azokra nézve szükségesnek tartott. Mert si nos oporteret scire, docuisset Deus, sicut docuit caetera (IV. 12). Lactantiussal zárhatjuk le e korszak főbb apologétáinak sorát. Tételeik rövid összefoglalása mutatja, hogy ha a keresztyén hit védelme a gyermek korát élte is, erőteljesen, helyes irányban fejlődött. Bár töretlen ugaron kellett szerény eszközökkel fáradozniok, szép eredményt értek el. A következő korszak képviselői csak az ő vállaikra állva látnak messzebb, az ő érveiket csoportosítva tudnak többet. A kezdet nehézségeinek dicsőséges legyőzése, az ő érdemük marad. Használt forrásmüvek és segédmunkák: Bibliothek der Kirchenväter. Kempten 1871. — Origenes: Gegen Celsus, übersetzt von Mosheim 1745.— Arnobius : Sieben Bücher wider die Heiden, übersetzt von Besnard 1842. — Die Apologie des Aristides, hergestellt von R. Seeberg. 1894. — Krüger: Sammlungen ausgewählter Kirchen- und dogmengeschichtlicher Quellenschriften. Leipzig 1895. — Corpus Apologetarum Christianorum saeculi secundi, edidit Thod. Otto, Jenae, 1861. — Tatiani Oratio ad Graecos . . . recensuit Wilhelmus Worth. Oxoniae 1700. Minucii Felicis Octavius, recensitus ...a I. G. Lindnero. Longosalissae 1760. Idem; editus est Debrecini 1711. —- L. Coelii Lactantii opera omnia; edita sunt Lugduni 1548. Eusebius: Kirchengeschichte; herausgegeben von Ed. Schwartz. Leipzig 1908. Clementis Alexandrini opera graece et latine. Fr. Sylburgius, Coloniae. 1688. Tertulliani Carthaginensis scripta. Beatus Rhenanus. Basileae 1562. O. Zöckler: Geschichte der christlichen Apologetik. — A Harnack

: Lehrbuch der Dogmengeschichte. — A. Harnack

: 1 . . . Aut si concursu atomorum vei carens mente natura ea, quae videmus, cffecit, quaero cur facéré coelum potuerit et urbem ant domum non potuerit? . . . nonne prodigio simile est, aut natum esse hominem qui haec diceret ant extitisse, qui crederet ? 2 . . . Sed ille quasi exuberans fons est, hic tanquam defluens ex eo rivus; ille tanquam sol, hic quasi radius a sole porrectus.