Szelényi Ödön szerk.: Theologiai Szaklap 14. évfolyam, 1916 (Pozsony)

Kiss Jenőtől: Az antihellenistikus apológia az őskeresztyén egyházban Quadratus-tól Lactantiusig

154 Kiss Jenő. A keresztyéneket csak abban az egy esetben lehet istenteleneknek tartani, ha az anyag és istenség ugyanaz, mivel a keresztyének követ, fát, aranyat és ezüstöt Istennek nem tartanak. Ámde ha a kettő annyira különbözik egymástól, mint a művész az anyagtól, miért vádolják akkor őket istentelenséggel? (15). Szép és kiváló a világ, de mégis nem a remekmű, hanem a művész érdemel imádást

1 (16). Hiszen a császári városba jött idegenek is megcsodálják ugyan a• császár palotáinak nagyszerűségét, de mégis a császárt keresik és neki hódolnak (ib.). Ha a világ egy jól elkészített hangszer, úgy azt imádom, aki készítette és játszik rajta, és nem magát a hangszert (ib.). Mert amilyen viszonyban van a fazekas az agyaggal, — az agyag az anyag, az agyagos az alkotó, olyan viszonyban van Isten a világgal; ez az anyag, ő az alkotó

2 (15). Amint az agyag nem válik magától edénnyé, úgy a mindenséget átfogó matéria sem nyert volna alakot, szépséget Isten nélkül (ib.). Hasonlatos a világ a hajóhoz, amint a hajónak a kormányos nélkül minden szép felszerelése ellenére sincs semmi értéke, úgy a világ is minden szépsége ellenére is elszakítva az isteni gondviseléstől, haszon nélkül való. A hajó magától nem vitorlázhat, az anyag a világ építő mester nélkül nem jön mozgásba (22). A pogányok, még a legfelvilágosodottabbak is tisztátalan életet folytatnak; nem tudják szenvedélyeiket leküzdeni, jeléül annak, hogy önerejük gyenge, s vallásuk is erőtelen. A keresztyének viszont erkölcsi tisztaságban élnek, ami azt mutatja, hogy vallásuk az elméletben is megállja helyét (11, 12). A keresztyén vallás észszerűsége mellett annál inkább visszatetsző a pogány vallás balgasága. A bálványok csak nem rég készültek; egyiküknek másikoknak még a készítője is él (17—22), pedig ha istenek volnának, hogyan volna lehetséges, hogy emberek alkossák őket, és pedig bűnös emberek. Bizonyára nem istenek, hanem haszontalan kő és fa (17), költött személyek, vagy természeti erők megszemélyesítését fejezik ki (22). A bennük való hit a démonok munkája (25—30). Ami meg a feltámadást illeti, ha mindjárt sokan hiú beszédnek vélik is azt, hogy az elrodthadt, feloldódott, eltűnt test ismét alakot nyer

1 (36), nincs ebben semmi ész ellenes, a pogányok közül is többen elfogadják (ib). Kétféle esetet képzelhetünk. Vagy minden kauzalitáson kívül áll az ember, ami olyan balga felfogás, hogy gyermeki könnyűséggel megcáfolható, vagy pedig az istenséget tekintjük a dolgok alapokának (2). Ez utóbbi esetben csak azt kell bizonyítanunk, hogy a halottak feltámasz-