Szelényi Ödön szerk.: Theologiai Szaklap 14. évfolyam, 1916 (Pozsony)

Kiss Jenőtől: Az antihellenistikus apológia az őskeresztyén egyházban Quadratus-tól Lactantiusig

Az antihellenistikus apologia az őskeresztyén egyházban. 155 tása tényleg Isten hatalmában van és akaratának megfelel (ib.). Mind a kettő bebizonyítható. A halottak feltámasztása tényleg Isten hatatmában áll, mert ő előtte nincs semmi lehetetlen dolog (10), akaratával sem ellenkezik, mert nem méltatlan hozzá (ib.). Az emberre nézve pedig szükséges a feltámadás (12, 13, 15, 18), mivel nem cél nélkül teremtett, hanem hogy Istent megismerje, ami teljesen csak az örökéletben lehetséges. A világban tapasztalható igaztalanság szintén utal az örökké való igazságra (18). Theophilus. A görög filozófusok közt találhatók egyes különcök akik Istenről nem akarnak tudni és a vak fátumban hisznek (Ad. Aut. II. 4). De ezek épen különcök. Az istenségben való hit általános, a kérdés csak az lehet, hogy a keresztyén vagy a pogány istenhit felel-e meg az igazságnak? Egyszerű összehasonlítás megadja a feleletet, bár a keresztyének istenhitét a pogányok azonnal nem foghatják fel. Ha azt mondod nékem, mutassam Istenemet, úgy azt válaszolom, mutasd meg előbb az embert önmagadban, és akkor megmutatom Istenemet; mutasd meg nevezetesen, hogy lelkednek szemei látnak, szivednek fülei hallanak (I. 2). Megfelelő képesség kell tehát ahhoz, hogy Istent megismerhessük. Abból hogy a vak nem lát, bizonyára nem következtethető, hogy a nap nem világít — önmagában van a hiba — (I. 2), úgy, ha Istent sok oldalú tevékenysége mellett sem ismerjük fel, az lelki vakságra és a sziv keménységére mutat (I. 7). Aki azért ilyen állapotban van , az tudja meg hogy beteg, akinek, hogy a világot helyesen megítélhesse, meg kell gyógyulnia és pedig az „ige" orvossága által (ib.). Az emberi léleknek olyan tisztának kell lennie, mint egy sima acéltükörnek; ha rozsda folt kerül az acéltükörre, úgy nem tükrözteti vissza az ember képét, épen úgy nem látható meg a bűnös lélekben Isten (I, 2), Láss azért hozzá, hogy megtisztítsd magadat, mert amint a szemedbe került szálka lehetetlenné teszi azt, hogy a napvilágot lásd, úgy teszi lehetetlenné bűnösséged, hogy Istent lásd (I. 2). (I. 3). Isten olyan magasztos, hogy bármit mondjunk róla, az legfeljebb egy tulajdonságát illeti (ib.). Istent akarod látni, ámde ha a napot ezt a parányi kis (!) égitestet sem nézheted nagy fényessége miatt, mennyivel kevésbbé tudnád Isten kimondhatatlan dicsőségét szemlélni (I. 5). Amint a gránátalmában sok apró mag van, úgy vagyon az egész világ Istenben . .. amint a magvak, mert az alma belsejében vannak, a külső dolgok elől el vannak zárva, úgy van az ember is bezárva a teremtett világba, és Istent nem láthatja (ib.). Az emberek hisznek a földi király létezésében, ha nem látják is, mert törvényei és rendeletei bizonyságot tesznek róla, és Istent még sem akarják műveiből és hatásából megismerni (ib). Pedig az évszakok szabályos megváltozása, az égitestek rendezett futása, a magvak, virágok, gyümölcsök tarka szépsége, a sokféle állat, röviden az egész jól rendezett universum mind ő rá utal (I. 6), akit most a hit mutat, de feltámadás után látni fogunk (I. 7).