Szelényi Ödön szerk.: Theologiai Szaklap 14. évfolyam, 1916 (Pozsony)

Kiss Jenőtől: Az antihellenistikus apológia az őskeresztyén egyházban Quadratus-tól Lactantiusig

Az antihellenistikus apologia az őskeresztyén egyházban. 153 oktalan állatok utánzásra sülyedtél alá, mert Istent nem ismered

1 (25). ... Ha a test templomhoz hasonló, úgy Isten szent lelkével szállást vesz benne, ha azonban nem olyan tabernaculum, úgy az ember az állattól csakis az artikulált beszéd által különbözik, egyébként úgy él mint az, és nein tekinthető Isten hasonmásának (15). A világ épülete szép, csak a benne való élet gonosz, amennyiben, mint a színházakban azoknak tapsolnak, akik Istent nem ismerik

2 (19). Ezért igazságos és szükséges az elkövetkező Ítélet. A pogányok is beszélnek erről, de helytelenül, mert nem Minős és Rhadamantus fogják a világot megítélni, hanem Isten (25). A test tetszés szerinti módon pusztulhat el, az csak az emberre nézve lesz láthatatlanná; Isten azonban látja, és akkor, amikor az ideje elkövetkezik, minden substanciát előbbi állapotában feltámaszt (ib). Athenagoras. Felfogása szerint a hitetlen nehezebben tudja okát adni hitetlenségének, mint a hivő hitének, mert a hitetlenség in ultima analysi olyan mélységekbe vezet, hogy vissza kell tőle a gondolkodó embernek riadni. Athenagoras nagy ügyességgel tudja az ilyen felfogás végső következményeit megvonni, és azt ad absurdum vezetni. A feltámadás tagadóival szemben pl. így okoskodik: ha nincs feltámadás, úgy nem lehet beszélni az emberi élet továbbéléséről sem ... és ezen esetben hiábavaló minden, a léleknek a véges testhez való kötése, a testnek a lélek parancsai előtt való meghajlása, . . . hiábavaló az értelem, az emberi belátás, az igazság figyelembe vétele, s általában bármilyen erény gyakorlása ([xáxrjv jasv... [xáxrjv oé) törvényadás és törvényrend, egyszóval minden szép és nemes a világon, sőt ami a legfőbb, hiába él az ember a földön

3 (De res. 15) ... és ha az emberi élet, általában a tudatos élet.. . értéktelennek tűnik . . . úgy az ember semmivel sem áll az oktalan állat felett, sőt sokkal szerencsétlenebb annál, ha szenvedélyeit leküzdi, vallás, igazság és egyéb erényekkel törődik. Ekkor az állatias élet a legfőbb jó (... őoé xxr^vwoyj? fiíoc, äpiaxoc,), az erény 'balgaság, az igazságos Ítélettel való fenyegetés nevetséges dolog, és a tetszés szerinti szenvedélynek való hódolás az észszerű és az általános evangéliom . . . együnk, igyunk, holnap úgy is meghalunk. Egy ilyen élet végeredménye azután a teljes szellemi eltompulás

4 (19). Istentelenséggel olyan emberek vádolják a keresztyéneket akik az istenség lényegével teljes tudatlanságban vannak (Suppl. 13).