Szelényi Ödön szerk.: Theologiai Szaklap 14. évfolyam, 1916 (Pozsony)
Kiss Jenőtől: Az antihellenistikus apológia az őskeresztyén egyházban Quadratus-tól Lactantiusig
f I I ' 148 Kiss Jenő. A keresztyénségnek a filozófiához való viszonyára nézve új figyelemre méltó gondolatokkal áll elő. A religio és sapientia közt világosan megvonja a különbséget, és feladatát abban látja, hogy „sapientiam cum religione coniungeret" (Inst. V. 1). A görögök és rómaiak nagy tévedése abban van, hogy vagy vallás nélküli filozófiát, vagy filozófia nélküli vallást akartak 1. Ha a pogány filozófia és vallás közt van is ellentét, a keresztyén vallás és a filozófia közt nincs. Mert az igazi filozófia nem lehet más, mint Isten imádása jámbor szolgálat által. A görög filozófusok csak „philosophoi" és nem „sophoi" 2 (III. 25), mert önerejükből akarják az igazságot elérni, holott az emberi értelem csak egy bizonyos fokig juthat el; ultra hunc gradum procedi ab homine non potest; homo autem per se ipsum pervenire ad hanc scientiam non potest, nisi doceatur a Deo" (II. 3). Miután, mondja az Institutio-k kezdetén, az emberek sokáig hiába fáradtak azon, hogy az igazságot megtalálják, Isten maga jelentette ki magát, hogy megmutassa az emberi erő elégtelenségét, és hogy az eltévedteknek segítségére jöjjön. A világosságot felülről kapta az ember. Amilyen méltatlan az emberhez minden tudás megvetése, époly méltatlan a minden tudás akarása (3. k). Mivel a görög filozófia erre nem gondolt, lett eredménytelenné, amint azt egyes képviselői be is ismerik; ezért a filozófiát azon különböző vélemények összefoglalásának tekinti, amelyek összegükben mutatják, hogy követőik hamis nyomokon jártak 3. Anaxagoras panaszkodik, hogy sötétségben vannak. Sokrates bevallja, hogy semmit sem tudnak. Legjobb • esetben is csak a különbséget tudják a jó és a rossz közt feltűntem, de nem tudják híveikkel amazt megkedveltetni, emezt megutáltatni, pedig ez az igaz filozófia 4 (6. k.). amint azt Seneca is mondja, akiszerint philosophia nihil aliud est, quam recte ratio vivendi, amiért is azt kell mondani, hogy az eddigi filozófusok méltatlanul használták e kitüntető nevet (3. k.). A keresztyénség azonban a maga universalistikus, minden nép számára való követeléseit meg is tudja valósítani 8, és így csak a keresztyén1 . . . haec res efficit. ut philosophi etiam si natura boni, tamen nihil sciant nihil sapiant. Omnis doctrina el virtus eorum sine capite est, quia Deum nesciunt, qui est virtutis ac doctrinae caput (VI. 9). 2 . . . Nos ab hac calumnia immunes ac liberi sumus, qui philosophiam tollimus, quia humanae cogitationis inventio est: sophiam defendimus, quia divina traditio est (III. 16). 3 Errant ergo velut in mari magno, nec quo ferantur, intelligunt, quia nec viam cernunt, nec ducem sequuntur ullum (VI. 8). ... Anaxagoras pronuntiat circumfusa esse ten ebris omnia. Empedocles angustas esse sensum semitas c ueritur ... ex hac desperatione confessio illa Socratis nata est qua se nihil síire dixit, nisi hoc unum, quod nihil sciat (III. 28). 4 . . . quoniam bene dicere ad paucos pertinet, bene autem vivere ad omnes (I. 1). 5 nec erit alia lex Romae alia Athenis alia nunc, alia posthac: sed et omnes gentes et omni tempore una lex et sempiterna et immutabilis centinebit . . . (VI. 8).
