Szelényi Ödön szerk.: Theologiai Szaklap 14. évfolyam, 1916 (Pozsony)

Kiss Jenőtől: Az antihellenistikus apológia az őskeresztyén egyházban Quadratus-tól Lactantiusig

Az antihellenistikus apologia az őskeresztyén egyházban. 149 ségnél lehet igaz filozófiáról beszélni, amennyiben az igazi filozófia nem más, mint az igaz Isten megismerése és az alázatos istentisztelet. Így békül ki egymással a vallás és a filozófia, s a vitás kérdés nagy problémáját Lactantius szerencsésen vélte megoldhatni. A keresztyénség, amennyiben az igazi vallás, annyiban az igazi filozófia, a kettő szorosan összetartozik. Mindennek az Isten eszmétől kell függni elméletük szerint, minden attól függ gyakorlatuk szerint. Amit a keresztyének tesznek, az csak az egy Istenben való hit álláspontján észszerű. Lactantius nem csodálkozik azon, ha a pogányok balgaságnak tekintik a keresztyénséget. A keresztyén Isten fogalom és az ezzel összefüggő feltámadási hit nélkül csakugyan balgaság az, amit a keresztyének tesznek; ezért vetik el pl. a pogány filozófusok az istenfélelmet, s tekintik emberi gyarlóságnak a jótékonyságot (6. k.). Az erény Isten megismerése nélkül hasonlatos a fej nélkül való testhez

1 (ib.). Ám ha a pogányok igazán következetesek akarnak maradni, úgy felfogások alapján minden igaz és jó tagadásához kell jutniok, és igy csakugyan nincs más hátra, mint a vallás, amelynek neve is utal arra, hogy általa Istennel vagyunk összekötve (4 k.). II. RÉSZ. A keresztyén Isten fogalomnak és a keresztyén vallás fő igazságainak apologetikai megvédése. Figyelmet érdemel az a körülmény, hogy az apologeták a teljes atheismussal szemben nem foglalnak állást, mert egyfelől elméleti tekintetben annyira észszerütlennek tartották a teljes hitetlenséget, hogy az annak megcáfolására fordított fáradságot hiábavalónak vélték, másfelől gyakorlati szempontból csak elvétve kerültek szembe teljes hitetlenséggel, s ezért inkább csak az érdekesség szempontjából emlékeznek meg róla hogy, megmutassák, hová juthat a magára hagyott emberi gondolkozás. Ez egyébként a keresztyén hitvédelem mibenlétéről való felfogásukat is közelebbről jeliemi: amennyiben a teljes hitetlenséggel való küzdelemben nein találhatnak közös alapra, az egész vitatkozást irreálisnak tekintik. Helyesen fogják fel a keresztyén vallás mibenlétét, amikor annak az Istenről való tanítását helyezik a középpontba, hangsúlyozván, hogy az Istenről való helyes felfogással függ össze a világról és az emberről való helyes felfogás is. Nyomatékosan emelik ki azt a gondolatot, hogy az Isten megismerése pusztán kíváncsiságból, profán érdeklődésből nem történhetik meg, mert Isten megismerése és a neki való szolgálat szorosan összetartozik. Megfelelő érzülettel, 1 . . . omnis enim iustitia eius similis est humano corpori caput non habenti. 10