Szelényi Ödön szerk.: Theologiai Szaklap 14. évfolyam, 1916 (Pozsony)
Kiss Jenőtől: Az antihellenistikus apológia az őskeresztyén egyházban Quadratus-tól Lactantiusig
Az antihellenistikus apologia az őskeresztyén egyházban. ] 47 igy jobban feltudja használni, mintha az ifjúságot a szónoklás művészetére tanítaná, ha mindjárt ez a régi mestersége most is jó hasznára van 1. A pogány irodalomban és theológiában sokkal jártasabb — Arnobiushoz hasonlóan — mint a keresztyénben. Hieronymus maga mondja róla: utinam . . . tam nostra affirmare potuisset, quam facile aliena destruxit (Ep. 58 1 0). Szemére vetik, hogy a nehéz dogmatikai kérdésekkel hamar végez; apologetikai tekintetben azonban el kell ismernünk kiválóságát. Bár ő már a keresztyénség rendszeres védelmét akarja megirni, és „a falsa religione ad vitám beatam" vezetni, de ez még neki sem sikerül, úgy, hogy nyugodtan számíthatjuk e korszak apologétái közé. Az első könyvben ír arról, hogy mivel még sokan vannak olyanok, akik az isteni kegyelmet nem szívesen szolgálják, azért tartja szükségesnek, hogy az evangéliom ügyéért nyilvánosság elé lépjen, annyival is inkább, mert korábban is voltak, akik az igazságot megfelelő világításba tudták helyezni; Minucius, ha egész életét erre szenteli, igen alkalmas lett volna erre; Tertullián is nagyon tanult volt, de kifejezéseit nehéz megérteni; Cyprián talán még a legalkalmasabb, amennyiben, mint szónok is kiváló . . . ezért határozza el magát, hogy visszautasítja azoknak a támadását, akik a keresztyénség ellen foglaltak állást (5 4). Ő tehát ismeri már a megelőző latinul iró apologeták egy részét, — ha mindjárt helytelenül értékeli őket, amikor az apologetikai tekintben kis jelentőségű Cypriánt becsüli legtöbbre — és mégis elődeinek működése után is szükségesnek tartja a hitvédelmi munkát; felfogása szerint a keresztyén tanítást csak megfelelő világításba kell helyezni, hogy az ellene szórt vádak hamissága nyilvánvaló legyen; magának a keresztyénségnek a megértése végett azonban magához a forráshoz kell fordulni: . . . ex ipso fonté hauriat, et plura, quam nos in his libris complexi sumus, admirabilia reperiet (VII. 25). ... si quis volet caetera omnia comprehendere, ex fonte ipso petat, unde ad nos rivus iste manavit (VI. 24). Élet célját abban látja, hogy csak néhány embert is kiszabadítson a tévelygésből és az égbe vezető útra segítsen. Ha ezt eléri, úgy azt hiszi eleget élt és megtette kötelességét (De oppificio Dei c. 21) 2. E szerény vélemény mutatja, hogy az apologetikai eljárás feladatát könnyűnek nem tekinti, de mégis méltónak arra, hogy egész életét rá szánja, a tévelygést vissza utasítsa, az emberi ész által elérhető keresztyén tanításokról a fátyolt levonja, és annak, aki még többet óhajt tudni, az utat megmutassa. 1 . . . Quae professio multo melior, utilior gloriosor putanda est, quam illa oratoria, in qua diu versati . . . 2 . . . Quo perfecto satis me vixisse arbitrabor, et officium hominis implesse, si labor meus ali^uos homines ab erroribus liberatos ad iter coeleste direxerit.
