Szelényi Ödön szerk.: Theologiai Szaklap 14. évfolyam, 1916 (Pozsony)

Kiss Jenőtől: Az antihellenistikus apológia az őskeresztyén egyházban Quadratus-tól Lactantiusig

146 K'ss Jenő. ellenfordulna, hogy megsemmisítse (III. 1). A keresztyénség védelmét nem lehet a keresztyénség megmentésével azonosítani. A filozófiának az értékét elméleti téren nem vonja kétségbe, sőt szemben a többi apologetával méltatja a filozófusok erkölcsi tisztaságát, s a tudás minden ágában való jártasságukat. Ékesen tudnak szólni, helyesen következtetni . . . ámde miköze mindennek a dolog lényegéhez, biztosítja-e az ilyen és ehhez hasonló eljárás az igazság tudását? (II. 11). A filozófiának csak a világ • keletkezésére vonatkozó felfogását érdemes a keresztyén vallás ; erre vonatkozó tanaival , sszehasonlítani. Ha a görög filozófusok azt mondják, hogy a világ tűzből vagy vízből keletkezett, önmagától, vagy idegen segítséggel jött létre, úgy csak saját véleményeiket fejezzik ki, hiszen szemtanuk nem voltak, csak hiszik hogy felfogásuk helyes. Ugy, hogy náluk is hit a dolgok végső alapja, mint a keresztyéneknél, Milyen joggal mondja tehát a pogány filozófus: a keresztyén hit nevetséges. A görögök Piátónak hisznek, a keresztyének Jézusnak. Mennyire méltatlan dolog most már azt követelni, hogy bár mindketten tekintélyekre hivatkoznak, a filozófusok állításait igazaknak tartsuk, Jézuséit pedig nem (ib.). ' Mivelhogy immár nevetik a keresztyének hitét, mondják meg ők a tudósok, a bölcseség szinborában megfürödtek, van-e az életben valamilyen foglalkozás, amelynél hitre nincs szükség (II. 8). Aki azt véli közülük, hogy a világ tűzből lett, az Heracleitosnak hisz, aki, hogy vizből, Thaiesnek (II. 9). Hit áll szemben hittel, s a helyesebb az, amelynek nagyobb a valószínűsége (II. 4). Vagy igaz a keresztyén hit, vagy nem. Még ha nem igaz is, semmit sem vesztenek általa a keresztyének, mert hiszen segítségével tiszta erkölcsi életre jutottak; de ha igaz, ami sokkal valószínűbb, úgy azok, akik kigúnyolják, sokat, sőt mindént I veszítenek. Vájjon nem féltek, ó szánalomra méltók, hogy esetleg igaz abból valami, amit ti megvettek, és ami fölött nevettek? : (II. 5). A keresztyénség elfogadásával, nem ér kár bennünk, ha, amint mondják, alapnélktil való; elvetése azonban az üdvnek i elvesztését vonja maga után, ha az idők végén kitűnik, hogy nem volt benne hazugság (II. 4). Az egyház története pedig j amellett bizonyít, hogy igaz a tanítása. Tekintsük csak Krisztus műveire, a fiatal keresztyénségre; milyen gyorsan terjedt el az 1 egész földön; nincs egy vad nép sem, amely felvétele által meg ne szelídült volna; a legbölcsebb emberek, filozófusok és rhetorok, I miután megismerkedtek vele, korábbi felfogásuknak hátat forí dítottak; segítségével rabszolgák és szabadok egyaránt szívesen tűrik szenvedéseiket, házastársak inkább elválnak egymástól, mintsem hogy hitüket elhagyják. Minden csak nem történik véletlenségből, kellő alap nélkül (II, 5—10). Az egyháztörténete ilyenformán a filozófia és keresztyén vallás elsőbbségi vitáját a ! keresztyén vallás javára dönti el. ! Lactantius. Az „Institutiones divinae libri septem" kezdetén hangsúlyozza, hogy azért írja meg hitvédő művét, mert idejét