Szelényi Ödön szerk.: Theologiai Szaklap 14. évfolyam, 1916 (Pozsony)
Kiss Jenőtől: Az antihellenistikus apológia az őskeresztyén egyházban Quadratus-tól Lactantiusig
Az antihellenistikus apologia az őskeresztyén egyházban. 145 egyszerű b:széde sokkal nagyobb haszonnal járt (VI. 1, 2). A görög filozófusok hasonlatosak a szakácshoz, aki az egyébként egészséges ételeket szokatlanul erősen megfűszerezi, úgy hogy csak azok élvezhetik, akik hozzá szoktak; ezeknek a száma azonban kicsiny. Ha azonban ama tápláló ételeket egyszerű módon készítik el, úgy mindenki élhet velük és erősítheti magát. És ezt teszi a keresztyénség (VII. 7, 7). Plátó és a görög filozófusok olyan orvoshoz hasonlók, aki csak az előkelő beteggel törődik (VII. 7, 8), műveiket csak tanult ember olvashatja, és •értheti meg, mig Jézus beszédeit mindenki (VI. 1, 2). És ami a fő különbség, a pogány filozófusok, miután mély szellemi dolgokról értekeztek, beszédjük végeztével kimennek a kikötőbe, hogy ott Dianának áldozzanak; és így az isteni igazságot hazugságra változtatják (VI. 1, 4). Sem magukat, sem tanítványaikat nem tudják az istentelenségtől visszatartani (VI. 1, 5). Nem jutottak el az igaz Isten ismeretéhez, mert különben nem volna olyan ellentmondó a felfogásuk (VII. 6, 4), még Plátó sem ismerte, mert különben nem áldozott volna a bálványoknak (VII. 6,2). Ez a görög, s általában az egész emberi gondolkozás legnagyobb hibája: nincs elég' ereje, hogy felfogásának a gyakorlati életben is elismerést szerezen, pedig amint az evangélium tanítja: az embereket még nem nyerjük meg azáltal, hogy az igazságról beszélünk nekik; isteni erőre van szükség, amely annak szükségéről bizonyságot tesz (VI. 1, 2). Ezért ha beismeri is, hogy a keresztyén vallás és görög tudomány néhány pontban megegyezik egymással, amennyiben a pogányok használták az írásokat (VII. 7, 7), mégis hangsúlyozza, hogy amaz nem tudja a lelket a helyes út követésére kényszeríteni (ib.). Arnobius. Hieronymus és utána a legtöbb egyházi iró nem sokra becsüli Arnobius apologetikai tevékenykedését. „Arnobius inaequalis et nimius et absque operis suis partitione confusus". (Ep. 58 1 0). A főművében „Contra gentes libri septem" található tagadhatatlan keresztyénellenes gondolatok miatt művét, csak kísérlet gyanánt akarják az apologetikai művek közé sorozni. Ugyancsak Hieronymus jegyzi fel róla, hogy közvetlenül megtérése után irta művét, hogy megmutassa a keresztyén igazságban való nagy koruságát. Ez magyarázza meg nem kis tévedéseit, s enged arra következtetni, hogy intellektuális nehézségek miatt fordul el a pogány vallástól, amely a legnagyobb balgaságnak és istenkáromlásnak tűnik fel előtte. Az apologetikai eljárás mibenlétét ő is jól ismeri; de inkább a negativ elemet hangsúlyozza: lehetőség szerint visszautasítani az ellenfél rosszindulatú rágalmait (I. 1). A positiv elem háttérbe szorul nála, mert felfogása szerint a keresztyén vallás védelmezés nélkül is megállhat, és igazsága nem lesz nagyobb, ha több követője lesz, s az emberek elismerik tekintélyét. Önerejével is megelégedett s saját igazságának alapjára támaszkodik; ereje akkor sem szűnik meg, ha követői mind elhagynák, sőt akkor sem ha mindenki
