Szelényi Ödön szerk.: Theologiai Szaklap 14. évfolyam, 1916 (Pozsony)
Lic. Rácz Kálmántól: Ostwald energetizmusa
126 Lie. Rácz Kálmán. öröklés utján biztosítják a faj fennmaradását. De hozzá teszi, hogy a lét-viszonyok változtával az átörökölt előnyök értéktelenekké s célszerűtlenekké is válhatnak a fennmaradás szempontjából. Mit ér tehát, kérdezhetjük, az az örökölt előny, amely esetleg hátrányossá is lehet az életre? Van-e biztosítva a typus fejlődése, ha a viszonyok véletlenül kedvezőtlenebbekké válnak annak fejlettebb alakjára, mint fejletlenebb formájára? Aztán az energetikának azért is bajos fenntartani a fejlődés elméletét, mert a régibb korszakokban nagyobb energia tömeget képviselő lényekről tud a geologia, amelyek tehát a lét-feltételeknek bizonyára jobban megfelelő, előnyösebb tulajdonságokkal birtak (az energetika második tétele szerint így is kellett lenni). Hogy tűnhettek el a földről ezek az erősebb, több energiát lekötő typusok s hogyan adhatták át a teret egy gyengébb és kevésbbé felszerelt typusnak? Vagy a viszonyok változtával célszerűtlenekké váltak volna azoknak előnyös tulajdonságai? De hát akkor micsoda fejlődés az, amelynél nincs biztosíték vagy arról, hogy a lét-viszonyok azonosok lesznek, vagy arról, hogy az örökölt előnyök változatlanul mint csakugyan értékes előnyök fennmaradnak? Ám akkor meg a változatlanság lenne a világ törvénye s ez megint nem fejlődés. Mindenképen zsákutcába jutottunk a fejlődés kérdésével s legbölcsebb volna ezt őszintén bevallani, hogy ettől a százados lidérc-nyomástól végre megszabadítsuk az emberi gondolkodást, Különben is „a létért folytatott küzdelem" babonáját szét oszlatni bár nyílván akarata ellenére — maga Ostwaid is segít, amikor az összorganismusokról szólva kiemeli, hogy másokkal társaságban a létfeltételek jobban biztosíthatók az egyénekre, mintha magukban maradnak s ez a természeti alapja a csoportozatok alakulatának. A sociologia tanításait jó lesz megfigyelni annak, aki még mindig darwini elveket vall. Az eddigieket egybe elfoglalva megállapíthatjuk, hogy az energetika nem olyan világképet állít elénk, amely kielégítő feleletet tudna adni a világrejtélyt kutató elmének. Az energiának az anyagtól merev elkülönítése s egyedüli értékének kiemelése egyoldalúság; törvényeinek a szellemi világra kiterjesztése merő erőszakolás; a fejlődés magyarázata csupa önkény és az alapelvvel szemben következetlenség. Ilyen világ-elméletben az emberi elme nem nyugodhatik meg. De ha ilyen fogyatékos az energetika filozofiája, mit mondjunk annak moráljáról ! Ha nincs cél az universum előtt, amely felé fejlődjék és tökéletesedjék, lehet e cél az egyes ember előtt? Ha p-dig nincs cél, mi az itélet, a morális megbecsülés mértéke? Mi értéke van az egyénnek, ha szellemisége sem egyéb mint „ideg energia" ? Van-e jövője az embernek, mikor még az universum jövőjéről ábrándozás is csak „a nullával egyenlő valószínűséggel" bir?
