Szelényi Ödön szerk.: Theologiai Szaklap 14. évfolyam, 1916 (Pozsony)

Lic. Rácz Kálmántól: Ostwald energetizmusa

1 Ostwald energetizmusa. ] 1 g is a művészetben. A szív érzésének is meg vannak a maga jogai s ezeket kielégíteni van hivatva a művészet, amely eredetileg annak a művészete, hogy művészet utján kellemes érzéseket támasszon. A művészet nem ön-cél, a múltba néz eszközökért, amelyek bizonyos érzelmekből fakadtak, hogy segélyükkel a kivánt hasonló érzelmeket idézze fel. Most még inkább csak ifjúi szórakozás, játék a művészet, de majd ha enyhül a munkára köteleztetés nehézsége és az izmok munkáját a gépekre bízva több energia szabadul fel, akkor majd becsesebb lesz a művészet is és az érzelmet erősebbé, mélyebbé s több oldalúvá fogja tenni. A művészettel foglalkozásra hovatovább nagyobb lehetőség tárul majd fel az emberiség előtt s mind jobban közkinccsé válik. Az etikai céi a Jónak megvalósítása. Az erkölcs és a tudomány között szoros kapcsolat áll fenn, amennyiben a tudomány felismerteti velünk a társadalom solidaritását vagy még szélesebb körre tekintve a világegyetem solidaritását. Egész ténykedésünk erre a földi világra vonatkozik s időnk is csupán a földi élet ideje. E pillanatnyira számunkra nyilt munkateret a legnagyobb felelőségérzettel kell felhasználnunk, mert különben a jövőnek a jelenre vetett árnyéka kötelesség-mulasztással fog vádolni és nyugtalanítani. Amily mértékben gyarapodik a jövőbe látás képessége, olyan mértékben nehezedik az egyénre a tetteiért való felelősség. Jó az, ami az egésznek javára van. „Az etikai rendnek egyetlen inmanens forrása az összeség helyeslése". „Az a legjobb ember, aki a legtöbb boldogságot terjeszti maga körül, aki a maga életét oly annyira harmóniába tudja hozni embertársaiéval, hogy cselekvéseiből semmi ellenszegülés, semmi kellemetlenség vagy éppen szerencsétlenség nem támad, hanem kinek-kinek betelik a szive vágya, kölcsönös összhangban a lehetőség szerint. Összes erkölcsi ideáljaink egyúttal szükségképpen sociális ideálok is. ki etika a sociális törvényeknek foglalatja". Az embernek semmi keresni valója nincs az örökkévalóságban messze eső célok helyett földi életét kell ugy berendeznie, hogy magának és embertársainak a lehető legjobb létmódot teremtse. Monistikus értelemben egyetlen egy ideál van minden egyes emberre nézve s ez: az emberiség javára folyó munka. Minden feladatát az emberiségnek ezen a földön kell teljesítenie, mert az emberiség számadása ezzel a földdel bezárul s nincs túlvilág, ahol jóvá tehetnők az emberekkel szemben elkövetett hibáinkat. Az élet visszásságai láttára sem vigasztalhatjuk magunkat olyan váltók alá írásával, amelyek az örökkévalóságban kerülnek leszámitolásra; sopánkodás és a távoli kiegyenlítődésben reménykedés helyett cselekednünk kell, és pedig azonnal segíteni a bajokon. Az etika legfőbb törvénye az energetikus parancs: ne tékozolj energiát, hanem használd fel. Ez az etika ebből a világból és 8* J