Szelényi Ödön szerk.: Theologiai Szaklap 14. évfolyam, 1916 (Pozsony)
Dr. Schneller Istvántól: Apáczai Cseri Jánosról, mint a magyar nemzet pedagógusáról
108 Dr. Schneller István. zésével járó gyönyör;- a dolgoknak elvszerű felfogásával járó helyes értékelése; az ismeret világoságával és bizonysággal adott megszüntelése minden meddő, hiábavaló vitatkozásnak, és végre a bölcselet elvszerűségével járó folytonos tökélyetesedése magának az ismeretnek 1. A mondottakból kiviláglik, hogy Apáczai Cartesius philosophiáját elvi nagy jelentőségében felismerte mint azt a hatalmat, mely a ratioban az ember számára egy új, valóban létező világot teremt, amely világot nem homályosítja el a traditio és a dog- matismus sötét felhője, mely nem kívülről, hanem önmagából veszi világosságának és bizonyosságának forrását s mely ugyan csak a ratioban bírja a folytonos haladás és tökélyetesedés erejét és kezességét. Igaz az, hogy Apáczai Cartesius elvi jelentőségű tételeit nem szabadon, hanem majdnem szó szerint - Cartesiust mintegy kiírva -— ismerteti: 2 igaz az is, hogy Cartesius bölcselete egészébe nem helyezi encyclopaediáját s így Apáczainál Cartesius elméletének rendszeres kiépítéséről szó sem lehet: Mind ez az engedmény Apáczai sajátos nagyságából nem von le semmit. 0 nein volt philosophus, ő nem volt Cartesius elméletének rendszerező ismertetője, még kevésbé annak kiépítője: de volt Cartesius elve által meghatározott knlturpolitikus, nemzetnevelő, nagyszabású paeáagogus. Verulami Bacon és később Leibnitz is a philosophiát az emberiség javainak gyarapítására, a természet fölötti uralkodás előmozdítására kívánta felhasználni: Apáczai Cartesius elve alapján, a létet és a fennállást biztosító ratio alapján kívánta nemzete, ez elmaradt, még anyanyelvéről is megfeledkező, a materiába, az értelmetlen traditióba és dogmatismusba elsülyedt nemzete jövőjét biztosítani és felépíteni. Nincs nemesség csakis az intelligentia, nincs igazán felépítő, hódító munka, mint a szellemi. Ezt a ratiót kell kímélni, ezt kell érvényre emelni. S az elv mellett éppen e practicumban rejlik Apáczai igazi nagysága. Cartesius elvének elméleti kiépítése mellett megmaradt: a természettudományokban, még az anthropologiában is a ratiószerűséget a inathematika és mechanika utján kereste s bámulatos módon meg is találta!: de amint a köztudat értékeivel, nevezetesen vallási értékeivel ellenkezésbe jutott — meghajolt s előkelően távozott 3. Ezt az óvatosságot, ezt a félelmet ez az egyszerű árva gyermek nem ismerte. A „ratio"-n alapuló meggyőződését sohasem titkolta el; s erkölcsi szempontból még inkább bámulatos nagysággal hirdette azt azok szeme előtt, nyilvánosan, ünnepélyesen, akiket, mint a hatalmon levőket a legélesebben megtámadott. Alig találunk példát arra, 1 U. o. 94.1. - U. o. 93 és kiil. Encycl. I. része a tudománynak kezdetéről. 1 stb. 1. 3 Ueberweg: Gesch. der Philos. III. 4S. 1. idézi Bossuet e jellemző szarait: M. Descartes a toujours craint d'etre noté par l'Eglise et on lui voit prendre sur cela des précautions, qui allaient jusqua l'excés.
