Szelényi Ödön szerk.: Theologiai Szaklap 13. évfolyam, 1915 (Pozsony)

Dr. Daxer Györgytől: A római levél első szakasza 1,18—3,20

68 Dr. Daxer György. mert Rómában is akarja hirdetni az evangéliomot (1

1

5). Mintha most azt az ellenvetést hallaná, hogy akkor miért nem jött még el. tán röstelli az oly nagy városban, mint amilyen Róma, az evangéliomot, tán szégyell annak bolondságával közösséget vállalni? Azért kijelenti, hogy bizony ő nem szégyelli az evangéliomot; így magyarázza (γάρ) a 16. vers első felében a 15. versben tett kijelentését. És evvel kimondta megint (1. 1 2) az evangéliom szót, amelyről azután azt állítja, amit, mint levele themáját azután a 16. vers második felében ós a 17. versben mond. Éz ez az a tapasztalati igazság, hogy az evangéliom isteni erő minden hívőnek megmentésére (16. b vers), amit megint avval magyaráz (/«ρ) az apostol (a 17. versben), hogy isteni igazság ϋιν,αιοσννη jelenttetik ki benne hitből (hit feltétele alatt) hitre (hit egyúttal célja is). És mindezt igazolja Habakuk próféta (2

4-ben tett) kijelentése: „az igaz ember hitből fog élni." Szóval ezen prófétai szózat szerint, mellyel az, amit Pál ki akar mutatni levelében, megegyezik, élni fog (ξήαεται) az, vagyis üdvössége (σωτηρία) lesz annak, aki igaz (

δί/.αιος) vagyis akinek van isteni igazsága (&ι/.αιοσίνη Λεοϊ) és az, a ki hisz (παντι τώ n ιστενοντι és εκ πίστεως). Ezt kell Pál apostolnak a következő szakaszban is (1

1

8^3

2

υ) kimutatnia. Azért fel kell tűnni az olvasónak, hogy ugyanavval a szóval, mellyel levele főgondolatát a 17. versben kifejezte (άποχαλντιτειται), kezdődik a levél első szakasza is. Csakhogy míg a levél témája szerint ki kell mutatnia, hogy az evangéliomban (b αντώ) isteni igazság (διν.αιοσύνη) jelenttetik ki, addig ami első szakaszunk első versében azt mondja, hogy isteni harag (

οργή Ütni) jelenttetik ki. Nyilvánvaló, hogy szakaszunk a levél főgondolatát ex contrario, az ellentét bizonyítása útján akarja kimutatni, mert Isten haragja (οργή 'Stov) nyilván az isteni igazság (δικαιοσύνη !>eoü) ellentéte. Ha pedig látjuk, hogy ugyanezen versben az apostol az isteni harag kitöltésével minden emberi istentelenséget ós erkölcstelenséget fenyeget (hii näaar άσέβειαν ν.αί είδιχίαν άνθ-ρώττων, névelő nélkül) ós ebből az igaz ós az igazságtalanság, erkölcstelenség (a δίκαιος és az άδι/.ία) ellentétét kiérezzük, akkor még azt is mondhatjuk, hogy ezen tételét „az igaz (ember élni fog" (ó ói/m

ος ζήαεται) az apostol negative ki akarja mutatni úgy, hogy kifejti annak igazságát, hogy az istentelenség és az erkölcstelenség (az ασέβεια és az άδι·/.ΐα) fölött Isten kitölti haragját. Ha most ezen beállításban olvassuk a következő verseket, kétségesnek kell találnunk azoknak szokásos magyarázatát. Ha ugyanis pl. Bengel híres Gnomonja (3. kiadás 1773) felosztását tekintjük, melyet a római levélről ad, azt látjuk, hogy ennek tárgyalása szerinte szól: 1. de justifi-