Szelényi Ödön szerk.: Theologiai Szaklap 13. évfolyam, 1915 (Pozsony)
Pröhle Károlytól: Háború és theologia
66 Prölil e Károly. Ezen korszerű feladatok megoldása czéljából a theologiának különféle eszközök állanak rendelkezésére. Először említem az irodalom különböző formáit. Ezek között a szakszerűen tudományos jellegűek mell&tt épen a tettre bíró jelenkorban különös súly esik a népszerűbb formákra, melyeknek útján a keresztyén igazságokat tágabb körben lehet, és kell terjeszteni anélkül, hogy a tárgyalás felszínessé válnék. A magyar protestáns theologiának kétségkívül különös tekintettel kell lennie a művelt közönségre, melynek körében szintén több a keresés, mint sokan gondolnák. Ebben az irányban is sok minden a mostani válság folyamán dől el hosszú időre. Természetes azonban, hogy a theologia legelőbb a főiskolai oktatás kereteiben igyekszik eleget tenni korszerű felad tainak. A jelzett problémák és tapasztalatok elsősorban itt érvényesülnek a rendszeres előadások munkájában. De talán külön előadásokat, esetleg conversatoriumokat is lehetne tar'ani a theologia — különösen pedig az apologetika — ki\álóan actuális problémáinak tárgyalása végett s ilyen módon az evangóliom jövendőbeli hirdetőit, akikre épen a háború utáni időben oly nagy feladat vár, arra segíteni, hogy tisztább öntudattal s minél nagyobb áldással éljék át ezt a natry időt. A soproni theologiai akadémián a háborús tanév második felére ilyen értelemben történt intézkedés. Adja Isten, hogy a magyar protestáns keresztyénség belső megújulásának munkájából theologiánk is nagy hivatásához méltóan vegye ki részét. Pröhle Károly.
