Szelényi Ödön szerk.: Theologiai Szaklap 13. évfolyam, 1915 (Pozsony)

Pröhle Károlytól: Háború és theologia

Háború és tlieologia. 63 egységbe fűzi, arra, hogy a háború közepette se feledkezzenek meg a békéről s azért ne égessenek fel minden hidat, mely az egyiktől a másikhoz vezet, arra, hogy a győztesnek is vannak kötelességei. Ez a békéltető szempont természetesen a vallás és a tlieologia saját területére is kihat. És itt különösen az angolsághoz való viszonyunkra gondolok. Igaz, épen a vallás terén bajos dolog lesz az angolokkal való kapcsolatot helyreállítani. Ez nem csoda. Hiszen abba a sajátságos helyzetbe kerültünk, hogy ma a vallás jogosúltságát és belső őszinteségét az angol hipokritaságra való — jgen gyakori — hivatkozással szemben kell megvédenünk. És a magyar protestantismusnak csak egészségére válik, ha, ahol szükséges, az angolságból minél gyökeresebben kijózanodik és a lólekhajszoló angol methodismus befolyása alól minél teljesebben kiszabadítja magát. De az anglománjából való kijózanodás szüksége itt sem jelenti az angolgyűlölet jogosúltságát és azért egyebek között a bibliatársulat ügye ebből az ethikai szempontból is megfontolásra szorúl. — Ami pedig végűi a theolooia irodalmi kapcsolatait illeti, sokan az angol tlieologia felbecsülésében szintén túlságba mentek és az angolt még ott is többre tartották, ahol maga is nyilvánvalóan a német theoloüiának köszönhette a legjobbat. De itt különösen nem szabad elfelednünk azt, hogy a háború s az angol-ellenes áramlat semmiképen sem teszi értéktelenné azt, ami valóban értékeset az angol szellem a theologiai tudomány terén produkált. Magunknak ártanánk, ha igazi szellemi értékeket, bárhol találhatók is, elfogultságból ignorálni akarnánk. 4. A keresztyén erkölcstannak ezen békehangjai után szinte különösnek tűnhetik fel, ha a rendszeres theologiának már a nevével is harczot hirdető diszcziplináját, a polernikát is szóba hozzuk. A háború, ha nem teremtett is békét a felekezetek között, de legalább békés hangulatot keltett szélesebb körökben. Tőlem is távol áll az a szándék, hogy ezzel a kis szemlélődéssel a békés hangulatot zavarjam. De szemlélődésem tárgya hozza magával, hogy a polemika aktuális vonatkozásait se hagyjam egészen figyelmen kívül. Alig lehet ugyanis kétséges, hogy a háború tapasztalásai a polemika és pedig nemcsak a katholiczismus és Protestantismus között, hanem a Protestantismus körén belül folyó polemika számára is szolgáltatnak anyagot és indítékokat egyaránt. A vallásos életnek többszörösen tapasztalható fellendülése, mely napjainkban szinte magától ölt egyházias jelleget, továbbá az a körülmény, hogy a népek politikai szövetkezése és ellentótbekerülése nem felel meg mindenütt a vallásfelekezeti hajlamoknak, végűi a népek erőviszonyaiban a háború folytán bekövetkező eltolódások — mindezek oly