Szelényi Ödön szerk.: Theologiai Szaklap 13. évfolyam, 1915 (Pozsony)

Pröhle Károlytól: Háború és theologia

Háború és tlieologia. 57 is enyészettel fenyegeti. Most az élet tapasztalása mutatja meg, hogy a gyökér lényegileg ép és életerős. Most új fényben tűnik fel előttünk Jézus szava: nNem azért jöttem, hogy a törvényt, avagy a prófétákat eltöröljem." Most látjuk, mennyire igaz és szükséges mindakettő, a törvény és az evangéliom, melyek mindegyike megvan úgy az ó- mint az újszövetségben, bár a kijelentés történetének különböző fokain. S ahol az ószövetségnek valami hiányosságára bukkanunk akár vallásos, akár ethikai szempontból, ott annál jobban becsülni tanuljuk az újat, mely most is az egésznek koronája. Mindezek a tapasztalások ismét új életet visznek a dogmatikának az Isten igéjéről mint kegyelmi eszközről szóló fejezetébe, mely viszont e tapasztalások világos fogalmi feldolgozásával és apologetikai méltatásával tesz szolgálatot a gyakorlati életnek és különösen annak a protestáns keresztyénségnek, mely mindenestűi az igére támaszkodik. De az ige mint kegyelmi eszköz hatásának szélesebb körben való új átélése és megtapasztalása a theologiai tudományszervezetnek sok más pontját is közvetlenül érinti. Nevezetesen újra igazolja az ige eredeti okiratának, a szentírásnak, a keresztyén igazság forrása és normájaként való használatát és hatalmasan kiszélesíti azt a történeti tapasztalati alapot, amelyre Kähler, a nagy biblia-theologus, a szentírás kivételes jelentőségére és tekintélyére vonatkozó evangéliomi keresztyén meggyőződést helyezni akarta, hogy függetlenítse a bibliai kritikai munka folyton változó „eredményeitől." Ez a szempont már nem csupán a rendszeres theologiát érdekli, hanem kihatással van azokra a feltételekre is, amelyeken a bibliai tudományok munkája felépül, sőt azt lehet mondani, hogy egy olyan problémára utal, mely a theologiára nézve alapelvi jelentőséggel bír. Ez a probléma a biblia-hit és a tudományos biblia-kritika egymáshoz való viszonyának kérdése. Vannak akik ezt a kérdést gordiusi módra igyekeznek megoldani, úgy, hogy a viszonynak vagy az egyik, vagy másik tényezőjét törlik mint jogosulatlant. Józanul egyik tényezőnek a jogosultságát sem lehet tagadni. De akkor az a kérdés áll elő, hogy a szentírásnak azt a kétféle (hívő és tudományos) felfogásmódját a kettős könyvvitel elve szerint egyszerűen egymás mellé helyezzük-e minden közvetítés nélkül, vagy pedig a hit elvének valami befolyást engedjünk a biblia-kutatás tudományos módszerére s így sajátlagosan theologiai módszert igyekezzünk kidolgozni, mely a hit és tudomány érdekeit egyaránt kielégítené. Ennek a problémának szigorú igazságszeretettől vezérelt feldolgozása a theologia legkorszerűbb feladatainak egyike, melynek tulajdonképeni helye a theologiai encziklopédia mint theologiai