Szelényi Ödön szerk.: Theologiai Szaklap 13. évfolyam, 1915 (Pozsony)
Pröhle Károlytól: Háború és theologia
Háború és tlieologia. 53 ethikai szempontot nem ejtheti el, sőt azt még kimélyíti a vallásos felfogással. Csak így éri el a bűnről szóló tan a bibliai kijelentés teljes komolyságát és mélységét. A bűnről szóló tan épenúgy, mint az Istenről ós a megváltásról szóló, az egész keresztyén tanrendszernek egyik sarkalatos pontja, melynek fokozott actualitása a fentebbi vázlatos megjegyzésekből és utalásokból is talán némileg kitűnik. Azért erre a fejezetre a jelenkor theologiájának kiváló gondot kell fordítania és nem szabad megfeledkeznie arról, hogy a való élet komolyságával szemben és a bibliai megítélés szempontjából csak akkor állja meg helyét, ha nem ad okot arra az ellenvetésre, amelyet egy helyen Anselmus Bosoval szemben hangoztat (Cur deus homo c. XXI.): Nondum considerasti quanti ponderis sit peccatum. A bűnről szóló tan közvetetlenűl vezet át bennünket a Megváltóról és a megváltásról szóló tan körébe. Hiszen elsősorban a bűn az, ami a megváltást szükségessé teszi. A megújulás vágya, amelyről már ismételten szó volt, lényegileg azonos a megváltás utáni vággyal. Hogy ez a vágy már a háború kitörése előtt milyen változatos alakban nyilatkozott meg, azt mindenki tudja, aki nem közönyös korunk szellemi physiognomiája iránt. Azt kellene hinnünk, hogy ez a vágy magától terelődik Jézus felé, akiről a keresztyénség immár kétezer év óta vallja, hogy δ a Megváltó. Valósággal azonban a modern megváltási vágy sokszor öntudatosan kerüli Jézus személyét. A háború tapasztalásai ebben a tekintetben, legalább eddig, nem hoztak lényeges fordulatot. Sőt vannak olyan jelenségek, amelyek a keresztyén váltságtan christoczentrismusára nem kedvezők. így nevezetesen az az éles ellentét, mely az emberiség valóságos állapota s a szeretet és béke krisztusi evangélioma között szembeötlően fennforog; továbbá az a humanitárius idealismus, mely a szeretet elvét elsajátítja vallási gyökerei nélkül; végül pedig az a körülmény, hogy az emberek nagy része külső életünk rázkódtatását érzi leginkább s így vallásos szükségletének kielégítését csupán a gondviseléshitben keresi mélyebb vallásos és erkölcsi eszmélés nélkül. 1) Mindegyik irányban a krisztuskerülés tulajdonképeni oka a mélyebb bűntudat hiánya. Mindamellett azt hiszem, hogy annak a christoczentrikus alaptételnek a jogosultságát, mely a megváltás fogalmát kizárólagos értelemben Jézus Krisztus istenemberi személyéhez fűzi, a mai nemzedék szemében is biztosítják a lelki életnek bizonyos szükségletei, amelyek minden felületesség ') Ezt a felületességet sokszor maga az „igehirdetés" terjeszti azzal, hogy kizárólag az ószövetségi gondviseléshit gondolatkörében mozog.
