Szelényi Ödön szerk.: Theologiai Szaklap 13. évfolyam, 1915 (Pozsony)

Pröhle Károlytól: Háború és theologia

52 Prölile Károly. amelyen a bűn, hogy úgy mondjam, a lelki hajcsövesség törvénye szerint még legszentebb érzelmeink és törekvéseink székhelyébe is beszivárog. De épenúgy ismernie kell a bűn szocziologiáját is. Amint életével, úgy bűneivel sem áll az egyes ember elszigetelten egyedül. Minden egyes ember tagja egy egyetemes bűnös életszervezetnek. Az egyes ember bűnéért nemcsak ő maga felelős, hanem a köz is, amelyhez tartozik; de viszont az egyes ember is osztozik abban a felelősségben, amely a közt terheli. Ez alól a közfelelősség alól senki sem vonhatja ki magát, még az sem, akit egyénileg talán kevés bűn terhel. Ez a bűn rettenetes szolidaritása. Ezt sokan elfelejtik s azért nem találják meg a bűnbánat útját. Pedig épen a jelen rendkívüli élményeiben sok olyan mozzanatot fedezünk fel, mely bennünket erre az igazságra figyelmeztet. Nem lesújtó tapasztalás-e minden Isten képet viselő teremtményre nézve, hogy ebben a rettenetes harczban az ember jelenik meg úgy, mint az ember legádázabb ellensége ? Nem mondjuk-e, hogy a szégyen pírja futja el arczunkat. amikor azokról a kegyetlenségekről olvasunk, amelyeket — ellenségeink elkövetnek? Miért? Mert ilyenkor ellenségeinkben és önmagunkban csak az embert látjuk. Abban a szégyenérzetben az emberi szolidaritás nyilatkozik meg a bűnnel szemben és érezteti velünk a közfelelősséget, melynél fogva az idegen bűnt is a magunkénak érezzük. Ez teljesen rendjén valónak tűnik fel előttünk különösen akkor is, ha az ellentétes jelenségekre gondolunk. Egyenként büszkék vagyunk arra a dicsőségre, amelyet nemünknek egyes kiváló képviselői szereztek. Az egyesek dicsősége közös dicsőséggé válik, melyben büszkén osztozunk. Csak logikus dolog, ha a bűnnel szemben is hasonlóan viselkedünk ós elvállaljuk a felelősség szolidaritását. A bűn és a felelősség szolidaritása nem csupán egy nemzedék tagjait fűzi szomorú egységbe, hanem az egymás után következő nemzedékeket is. Sőt épen a történeti elet ezen egymásutánjában s az abban uralkodó öröklés törvényében rejlik annak a szomorú egységnek tulajdonképeni alapja. A felelősség szempontjából ezt a törvényt fejezi ki az a lesujtóan szigorú, de az élet valóságát kifejező szó: „Megbüntetem az atyák vétkeit a flakon. ..." A bűn szocziális kapcsolatainak a felismerésével a modern empirisztikus tudomány a biológiában és a lélektanban, a szocziológiában és a bűntetőjog elméletében közelebb jutott a valóság megismeréséhez, mint a régi rationalismus és liberalismus. Csak az a baj, hogy ezen kapcsolatok . megítelésében a pathologiai szempontot helyezi előtérbe és az ethikai szempont teljes kiküszöbölésére törekszik. A keresztyén theologia az élet abnormitásainak megítélésében az