Szelényi Ödön szerk.: Theologiai Szaklap 13. évfolyam, 1915 (Pozsony)
Pröhle Károlytól: Háború és theologia
Háború és theologia. 51 végez a theologia, ha a hit álláspontját tudományos belátással igazolja a gondolkodás kételyeivel szemben. A theodicea csak ebben a szerényebb értelemben lehetne a keresztyén gondviseléshit tudományos igazolása. Az általános eligazodást ezen problémák bonyodalmaiban is a világháborúnak az az I. szakaszban kifejezett elvi megítélése biztosítja, melyben úgy a vallásos mint az ethikai érdek kielégítést talál. Egyébként a keresztyén gondolkodás ezen a terén is tudatában marad az emberi megismerés reszszerintvalóságának és nem kérkedik az isteni világkormányzás és gondviselés titkainak ismeretével. Mindamellett azt hisszük, hogy a theologiai gondolkodás az isteni gondviselés nagy problémáiról is tud annyit mondani, amennyi a hitnek a gondolkodó kételkedéssel szemben való igazolására szükséges és elég. Ehhez a ponthoz még csak azt legyen szabad megjegyeznem, hogy a régi egyházi dogmatikának az isteni világkormányzásra és gondviselésre vonatkozó látszólag aprólékos és formalisztikus meghatározásaiból gyökérvonás útján, azaz ha felkutatjuk azt a vallásos vagy esetleg ethikai érdeket, mely bennük kielégítést keresett, többet tanulhatunk, mint közönségesen gondolni szokták. Úgy a gond viseléshitnek az üdvhittel való kapcsolata, mint az emberi felelősség problémája már magában foglalja a bűnre és a bűntudatra való utalást. A keresztyén hittannak és vele együtt a keresztyén erkölcstannak az a fejezete, mely a bűnről szól, különös actualitást nyer azért, mert nyilvánvaló, hogy a világháború jelentőségét vallásos szempontból csak akkor tudjuk megérteni, ha az a vallásos hit, mely a világháborúban az isteni világkormányzás tényét látja, eleven bűntudattal párosul, aminthogy a világháborúról az első szakaszban formulázott, általános elvi ítélet a vallásos hittel együtt a bűntudatnak a kifejezése. Ahol ez a bűntudat hiányzik, ott a kicsinyes panasz, a türelmetlen zúgolódás, a szellemi lázadás van napirenden és minden pillanatban az istenkáromlás veszedelme kísért. Ott lehetetlen, hogy a világháború élménye a lelki megújulás kezdete legyen. Ez a várva várt megújulás csak akkor válhatik valósággá, ha az emberek lelkében meg jobban és általánosabban, mint eddig, felébred a bűntudat és ezzel együtt a gyökeres megújulás őszinte vágya. Azért a bűnről szóló tannak rendkívüli korszerű fontossága van az igehirdetés és a lelkipásztorkodás szempontjából is. A theologia ezen a ponton is a tiszta látáson alapuló világos elmélettel szinte kö/.vetlenűl szolgálja a keresztyén életszervezet gyakorlati szükségleteit. Hogy ezt jól tehesse, mindenekelőtt ismernie kell a bűn psychologiáját összes finomságaival, azt a helyenként rendkívül finom erezetet, 4*
