Szelényi Ödön szerk.: Theologiai Szaklap 13. évfolyam, 1915 (Pozsony)

Pröhle Károlytól: Háború és theologia

Háború és tlieologia. 39 olyan a vallás és a keresztyénség eredeti forrásaiból táplálkozó megújhodást, amely körülbelül egy századdal ez előtt az európai nagy kulturnépeknek s különösen a német népnek a 18. századbeli „felvilágosodás" és rationalismus hatása alatt elterjedt vallásos életét megújította és főképen Schleiermacher hatalmas életmunkájával a tlieologia történetében is új korszakot nyitott meg. A nemzeti megújhodás nálunk, sajnos, nem járt együtt vallásos megújhodással és népünk utolsó nagy élménye, az 1848-49-iki szabadságharcz s ennek leveretése is elmúlt anélkül, hogy a vallással való kapcsolatot megtalálta volna. így aztán a magyar Protestantismus terén a rationalismus, a vallás ós a keresztyénség lényege iránt vajmi kevés fogékonysággal bíró, 18. századbeli veretű „felvilágosodás" maradt az uralkodó irányzat, melynek politikai vonatkozásokkal is terhelt jelszavait sokszor a merő hitetlenség használta fügefalevél gyanánt. I«az hogy ez az irányzat az általános történeti életfe.jlődés szempontjából már idejét múlta, szellemi nemző és termő erejét elvesztette'); de nálunk valami sajátságos vis ineríiae ve\ mégis úgy reá nehezedett a lelkekre, hogy a vallás és a keresztyénség lényegmélységeinek feltárására irányuló törekvések — akár a theologia, akár az egyházi gyakorlat oldaláról indúltak ki — nem találtak szélesebb körben visszhangra és idegenszerűnek tűnt fel az, ami a keresztyénség lényegétől elválaszthatatlan. Míg a katholiczismus némi joggal beszélhetett a maga renaissanczeáról. addig a magyar protestantismusnak meg kellett érnie azt, hogy immár nemcsak ellenségei, hanem saját fiai között is akadtak, akik hajlandók voltak holttá nyilvánítani. A magyar Protestantismus belső megújulása után való vágy egyre általánosabbá vált ugyan, de teljesüléséért czéltudatosan és komolyan csak kisebb körök dolgoztak, hol türelemmel várva az Úrnak ama nagy óráját, hol türelmetlenül akarva kierőszakolni egy új pünkösdöt. Azonban a vágy mindeddig csak vágy maradt. Amiközben ez a vágy a reformatió közeledő négyszáz éves jubileuma körül tapogatózott a remény zsenge indáival, kitört a nagy háború. A nagy európai népcsoportoknak ós a büszke európai kulturának ez a kegyetlen-szomorú leés felszámolása. Ez az óriási válság, mely egész külső és belső, anyagi és szellemi életünk alapjait rengeti. Ez a nagy világégés, melynek olvasztó kemenczéjébe a szent Isten haragja és szeretete dobta bele Európa népeit, hogy a nemes ') Ezzel nem akarom azt mondani, hogy a rationalismus általában egyszersmindenkorra lejárta magát. Benne is van az igazságnak egy morzsája. Baj csak akkor áll elő, ha az értelmiség elve a helyett, hogy az igaz életnek organikus módon szolgálni akarna, az élet egésze fölött mint íV xcd 71UV akar uralkodni.