Szelényi Ödön szerk.: Theologiai Szaklap 13. évfolyam, 1915 (Pozsony)

Könyvismertetés - Dr. Szelényi Ödöntől: Ujabb Fichte-irodalom

Κ onyvismertetés. 305 az atheista pört megelőző időkben vallott nézeteire, álláspontja itt is transczendentális és positiv ugyan, de azért kitételei jóval közelebb járnak az egyházi állásponthoz. Abban az időben a vallásphilosophia alapvetését forgatta az eszében, mely azonban az atheismuspör miatt nem fejeződhetett be. Művecskénk legalább az utat jelzi, melyen Fichte megakart indulni. Miután a vallástudományból minden dogmatikát és ontológiát, a vallásgyakorlatból pedig minden anthropomorphismust és eudaemonismust visszautasított, az igaz istenhitet a morális érzületből, vagyis az akaratból vezeti le. Az akarás az Én tulajdonképeni gyökere, úgy a theoretikus mint a praktikus ember básisa. Moralitás és vallás azonban nem absolute azonosak, a mennyiben a vallás túlhalad az erkölcsi érzületen. Ugyanabból lehet a halhatatlanság hitét is levezetni. Fichte itt annyira megy a „moralitás" hangsúlyozásában, hogy végre a Sokrates előtti gondolkodók mythikus képzeteihez folyamodik. Ε szerint a moralitás mintegy lényünk ősanyaga. Ezen ősanyag által állunk mi és a föld a nappal összeköttetésben, melyen majdan létünket továbbfolytatjuk. Érdekes ötlet, de Fichte soha többé nem reflectált rá. A Diederichs czégnél jelent meg mint az .Erzieher zur deutschen Bildung" 3 dik kötete: J. G. Fichte: Ein Evangelium der Freiheit. Herausgegeben und eingeleitet von Max Rices. (Jena. 1914 316 lap). Tartalma a sikerült bevezetésen kívül 3 könyvből áll: 1. Das Leben. 2. Die Persönlichkeit. 3. Die Lehre. Mindhárom szakasz bő szemelvényeket tartalmaz Fichte levelezéséből és összes műveiből különböző czímek szerint csoportosítva pl. o. 3-dik könyvben. Ethik. Recht. Fürsten, Adel, Volk. Gelehrte, Frauen, Erziehung, Geschichtsphilosophie, Was ist deutsch ? Religion. Persze egységes világnézet képe így nem alakulhat ki a lelkünkben. Ugyancsak a Diederichs czég kiadásában jelent meg következő mű: Friedrich Gogarten, Fichte als religiöser Denker. (1914. 119). Fichte mysticáját akarja bemutatni m. ρ. úgy. hogy gondolatait mai nyelvünkre ülteti át. Ez neki legtöbbször szépen sikerül, különösen jól fejtegeti Fichte mysticájának a viszonyát az erkölcsiséghez és individualitáshoz. Persze a modernizálásnál mégis elkerülhetetlen némi tévedés. így pl Fichte philosophiájának jellemzése a Schopenhauert „a világ mint akarat és képzet"-tel nem állja meg a sarat. Fichte-nél sohasem a világon van a nyomaték, azért inkább azt lehetne mondani, hogy az ember akarat és megismerés: az ember akarja a kötelességet, de egyszersmind meg is figyeli a maga erkölcsi akarását. Egyébként sok finom megfigyelést találunk e munkában. Riessnél szerencsésebben ismertet meg Fichte gondolatrendszerével Weinel az ismert ienai theologus a „Religion der Classiker" cz. vállalat 6-ik kötetében (Prot. Schriftenbetrieb Theol. Szaklap. XIII. évf. 20