Szelényi Ödön szerk.: Theologiai Szaklap 13. évfolyam, 1915 (Pozsony)

Könyvismertetés - Dr. Szelényi Ödöntől: Ujabb Fichte-irodalom

304 Könyvismertetés. abban áll, hogy hol ezt, hol azt az alapelvet nem csupán természeti törvények magyarázására alkalmazza, hanem világelvül teszi meg. A tudomány és hit áthidalásának a munkája abban áll, hogy a tudomány eredményeit kellő értékükre szállítsuk a hit területén, s komoly vizsgálódás arra az eredményre fog vezetni, hogy a tudomány az emberi lélekben nem töltheti be a hitnek helyét. — Az egész dolgozatból azt a benyomást nyerjük, hogy szerzőnk sokat olvasott és sokat gondolkozott e mindig actuális és — bizonyos tekintetben — megoldhatlan kérdésről. Szívesen ajánljuk olvasásra. Dr. Szelényi Ödön. Ujabb Fichte-irodalom. Nemcsak az 1914. évi Fichte-jubilaeum terelte a figyelmet a németek e nagy gondolkodójára, hanem egyéb okok is hatottak közre — már előbb — bizonyos Fichtecultus föllendítésére. Sok vallásos lélek Németországban nem találván kielégítést a tételes egyházak keretében, másnemű vallásosság után vágyódott és így természetszerűen visszaszállt a múltba, hogy ott keresse még azt, amit a jelen — nézetük szerint — megtagad tőlük. A jenai Diederichs czég pedig segítségükre van. midőn egymás után közrebocsátja a germán vallásosság classicusait. így jutott Fichte is előtérbe, kinek mélyen vallásos géniusa ma is megindít, különösen ha eszmevilágát abstract formájából kivetkőztetik és a modern szellem előtt érthetőbb alakba öntik. De a philosophusok tábora is mind nagyobb figyelemmel fordul feléje, úgy hogy bátran neofichteanismusról is lehet beszélni. melyhez oly kiváló gondolkodók szítanak mint Eucken, Münsterberg, Lipps, Windelband, Rickert. Módszere ős rendszere ismeretelmélete és metaphysikája, voluntarismusa és mysticzismusa egyaránt vonzza a kutatókat. És végül a napi események, a világháború véresen-fenséges mozzanataival a politikusok, sőt az egész német nemzet szemét odafordította azon gondolkodó felé, aki a német nép első bátor felemelkedésének egyik vezéralakja volt és aki később próphétai ajakkal hirdette, hogy a német nemzetnek egységessé kell válnia és hogy egy ilyen belsőleg organikus egységet alkotó állam repraesentálása, a német nép világtörténeti hivatása. Nemzete ép most állja dicsőségesen a tűzpróbát. Mind e jelenségek megértetik, hogy az évek óta szépen fejlődő Fichte-irodalom azontúl még inkább fel fog lendülni. Ezúttal a múlt évnek néhány termékét ismertetjük. Első helyen említendő a „Kantstudien" 33-dik pótfüzete, melyben Dr. Ernst Bergmann kiadta J. G. Fichte Istenről és a halhatatlanságról szóló 1795-ből való egyetemi előadásait Wilh. Penzenkuffer 1800. évi publicatiója alapján. (Berlin Reuther Reichard 1914. 32 lap). A művecske, mely nem egyéb mint Fichte előadásai után készült jegyzet (Kollegnachschrift), érdekes világot vet Fichtének